Magyar Országos Tudósító, 1929. október/2
1929-10-31 [024]
/Dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárt az ország egyik legnagyobb evangélikus egyházközsége, a tizenhétszer lelket számláló Orosházai gyülekezet felügyelőjévé választotta. Folytatás I. / - Tennivalónk 3ok van. Az Isten és haza s zent szolgálatának végzésében nincs pihenés, nem lehet megállás, különösen ma és'különösen itt, ezen a csonkír magyar földön. Mily hevesen támadták a XlX'.század végén és a XX.század elsjén az Isten házának és a haza várának bástyázatát. Szinte divattá kezdett lenni Istent tagadni, hazát eladni. Szinte a nyugati műveltség kritériumának alapfeltételeként szerették yoloiay feltüntetni az Istentagadást és a nemzetköziséget. De mintha a Tsten e\ támadáso k során, a támadások okozta tanulságok folytán uj életre kelt volna körülöttünk ég mondhatni, az'egész nagyvilágban az emberi lelkekben a vallásos érzés a nemzeti gondolat. Forr minden, most van kialakulóban az elkövetkezendő generáció jelleme, most vivja élet-halálharcát egy magát modernnek nevező rothadt korszéllem a régi világgal - rosszul mondtam - az örök világgal,Istenországával, Krisztus tanításával. Hisáfem, bizom abban, hogy magyar fajtám lelke és jelleme elég erős lesz ahhoz, hogy kiállja az ostromot és felvértezve a vészes idők tanulságaival, alkalmas lesz arra, hogy diadalmoslicdjék behne Isten pallosa, a hitetlenség, Hungária kardja a nemz3tköziség fe1etett. -"De ebben a harcban az egyháznak fontos szerepe van, mert a lelkeket magukra hagyni ez ostrom közepette, a tépelődés, lelkitusák Időszaka^ ban nem lehet. Menni kell azokhoz is,""akik nem jönnek, akik'nem hivnak, s itt kívánok rámutatni. a" lelkipásztorok súlyos kötelességére. Nem elég ma az egyházi szertartások bármilyen nagyszerű végzése, ma apostolnak kell lennie a papnak, aki felkeresi a szerteszórt csaladok sokszor feldúlt fesziét és kopogtat még a csukott ajtókon is. A lelkészi kar lelki és fizikai" erejének e fokozottabb igénybevételé mellett joggal számithat jogos törekvéseinek, igy a lelkészi korpótlék kérédésének kozoléa'nél mindannyiunk helytálló támogatására. - Az érdemes tanitói karnak pedig nemcsak tanitania,hanem nemlnie kell a gyermekeket Isten félelmére és lángoló hazaszeretetre. - A felekezetek közötti békesség ápolása szent kötelességünk. Itt is a türelem legmesszibghatáráig'kell elmenni azoknak, akiket "Isten világos látással áldott meg. A magunk házát, "eg/házát, ha támadják is,meg kell tudni védeniy ugy, hogy mást ne bántsunk, ellentámadásba menni végszükségben és csak ott szabad, ahol a kono?t tudatlanság ellen nincs más védekezési lehetőség, mint az ellentámadás. - A reverzálisok kérdésében a lelkeK'őllenállóképességének növelésével tudatos, tartós munkával kell védekeznünk. Ebben az esetben is nem •\kkor kell kopogtatni a házak ajtaján, mikor már késő, hanem ott kell lenni a jó lelkipásztornak állandóan a zsúpfödeles kis szobákban éppen ugy, mint a polgári házak szobáiban és a kastélyok termeiben. - A legköéelehnapokban volt •• ezévi katholikus nagygyűlés keresztényi erőt, testvéri megértést, bölcs mérsékletet es türelmet hirdető emelkedett hangja mély tiszteire hajtja fejünket. Heg lehetnek g'/őződve arról, hogy őszinte viszhang kél ennek nyomán lelkünkben, mert hiszen ez a hang a mi hangunk is volt mindenkoron. Adja a magyarok Istene, hogy komolyabb, igazabb jószándékát ne keresztezze sem túlról sem innen kötelességüket és az idők szavát meg nem értő, felfogni nem tudó tóvelyedettok,vérbeborult agyak sokszor helyrehozhatatlan hibákat elkövető ballépése. - Leikészképzésünkre a fentebb mondottak alapján nagy gondot ) kell fordítanunk. A földreform során egyházunk részére juttatott,ha nem is nagy perspektovát nyújtó birtokok jövedelmének égy részét papnevelés céljaira és ösztöndijak nyújtására kell forditanunk. A tanítóképzésünk legyen példás, egész műveltséget nyújtó, egész embereket nevelő. Ne haladjon a Közelmúlt ferde'vágányain, amikor minden oklevelet nyert tanitó a városok felé gravitál. Ne legyen lebecsült a tanyai kis iskola szerény katedrája, hanem legyen annak hivatott betöltője, mindenki által becsült értékes tagja vezető társadalmunknak. /folyt, köv./
