Magyar Országos Tudósító, 1929. október/2

1929-10-22 [024]

ZU HOVÁ LETTEK A MILLIÁRDOS ÉRTÉKPAPÍROK /folytatás 4.kiadás hoz/ A biró folytatta a kórdósok feltevését: - Mégis nire kellett önöknek annyi pénz havonta? Hogy még az ötvon millió som volt elég,amelyet Bischltz Sándortól kapott a férje. -Amint már mondottam igen nagy háztartást vezettünk, nagy személyzetünk volt, autót tartottam, különben is a férjem sokat betegeskedett, ugy, hogy orvosságra is havonként két-három millió elment. - Mennyibe került az önök Jammai háztartási havonként? - £ Szás'z. százötven millióba. - Amikor ön férjhezment, volt önaek külön magánvagyona?' - Kom, hangzott a válasz, - egészen szegény lány voltam. Bischitz Sándor majsamiklósvári gazdálkodót hallgatta ki ezután tanultént a törvényszék. Bischitz elmondotta, hogy az elhalt Bischitz Gyula dr, az ő nagybátyja volt. Bischitz Gyulánet különbelül huszéve ismeri. Bischitz Gyulával ál andó összeköttetést tartott fenn, igen sokszor beszélgetett vele vagyoni viszonyairól, vr tékpapir jr.irol ós azok kurzusáról. Mielőtt Bischitz Gyula 1927. júniusában szanat.riumbament volna, a Hungária Klubban hosszasabban beszélt vele. Ez alkalommal újból szóbakerült vagyono helyzete, sőt végrendelet is. - En-fclytattavai lomásat a tanú - megkérdeztem tőle, hogy azok a jótékony hagyományok,amelyekről végrendeletében megemlékezik, milyen fedezetet találnak az értékpapírjaiban. Mire nagybátyám megnyugtatott, hogy anyi értékpapirosa van, hogy ezek nemcsak fedezik a hagyományokat,hanem jócskán még fölösleg ls marad. ** továbbiakban atanu elmondta, hogy a íolnamogyei bérletből az ő édesapja halála, után a Bischitz Gyulával való mogbes élés alapján havonta 5o millió koronát folyósított Bischitz Gyulának és mielőtt Bischitz szanat ariumba utazott, egyszerre loo milliót fizetett k:..Amikor értesült nagybátyja haláláról, a szanatóriumba utazott ő is és érdeklődött, az özvegytől, hogy ván-0 pénze a holttest hazaszállításához és az ilyenkor szükséges egyéb kiadásokhoz.Bischiztné megnyugtatta őt, hogy van,, és ennek ellenére még ezer osztrák schillinget adott neki.Vsak később derült ki, hogy a százmillió navyon gyorsan elfogyott, úgyannyira, hogy utólag neki kellett kifizetnie a szanatóriumi költséget és a holttest házaszállitási költségeit. - Tudja-e a tanú ur azt, hogy az elhaltnak a Wiener Bank Vorelnnél értékpapírjai voltak?-kerdozte a biró. - Igen, nagybátyám halála után Ország^ Ernő dr. ügyvéddel el is mentem a bankba, ahol meglepetéssel értesültünk .arról, hogy nagybátyám letétszámláján semmiféle papir nincsen.Azt az értesülést kaptak, hogy nagybátyám elutazás a előtt telef onrendelkezésro nagybátyám lakására szállították a papírokat.De hogy ki volt a telefonáló, azt nem tudom. En erre ugyancsak OrszágH" ügyvéddel meglátogatta::: a vádlottat és megkérdeztem, hol vannak ezek az értékpapírok, mire özv.Bischltzné az t felelte, hogy a férje hazahoz a tt a őket azért, hogy ha majd esetlege szanatóriumban pénzre lesz szüksege,könnyebben diszponálhasson fölöttük, ugyanekkor azonban azt is mondta a vádlott, hogy hratiátira elhelyezte a papírokat a Leszámítoló Bankba.Ez meglehetősen gyanús volt elÖttom,mert hiszen nem értettem azt. miért kellett kivenni az egyik bankból,hogy a másik bankbategyék be." - Bosz élt-e az özvegy orról, hogy ezeket az értékpapírokat neki ajándékozta a férje?-kérdezi a biró. - Non- vnlaazolta határozottan a tanú, szó som volt árról, hogy ajándékba kapta volna azokat, ** továbbiakban elmondta még a tanú, hogy tud arról,hogy •••agyáértékü értékpapírokat őrzött otthon Bischitz Gyuh , erről az elhalt még életében többszer beszélt, ezeket az értékpapírokat azonban nem találtál: meg. Amikor errovonatkozóan tz özvegyet megkérdezték, kijelentette, hogy részint felélték, részint pedig ^ura elajándékozta azokat .ivét esetről valóban o is tud, ogyalkalom.'-almáno darabot a zsidó hitközségi célo ra adott az elhane t, száz darab részvényt pedig egy szegény rokonának ajándékozott, /folyt.köv./