Magyar Országos Tudósító, 1929. szeptember/2

1929-09-19 [022]

EGYHÁZI HÍREK. /A DUNÁN

INNENI EVANGÉLIKUS E 3YHÍ iZ KERÜLET KÖZGYÜLÍBE. Fol y t a t á s.l./ Igon érdekes aktualitásokat érint Kiss István püspök ovi jelentése is, - Egyházunk és az•állon viszonya - úgymond egyebek között a püspök - sajnos sok kivánni valót hagy fenn. Elismerjük, nehéz időket elünk, ismeretes előttünk a gazdasági válság. De magunk is nyögünk a súlyos adok terhe alatt, s emiatt hív ;k áldozatkészségére utalt szegény egyházunk legelemibb szükségleti som találnak kielégítésre.Ha ilyen nehéz viszonyok között,"mint illik, célszerű mértéktartást, okos gazdálkodást látnánk minden vonalon,magunk is szótlanul mennénk tovább a szegénység száraz kenyerén.De amikor látunk fenyüzó építkezéseket, látjuk némely helyütt a pénz két marokkal szórását,s ugyanekkor éopon csak a kot protestáns egyháznak már régebben megszavazott segélyeire nincs pénz, akkor ne csodálkozzék azon senki,ha keserűséggel telik meg a szivünk. - A nemzeti nagy f.!lendülés idején hozták meg az 1848.évi XX,t,cikket, amely kimondja, a bevett vallásfelekezetek között az egyenlőséget és teljes viszonosságot, s elrendeli, hogy az egyházak egyházi ós iác olai szükségleteit állami költségen fedezzék. Ennek a t.c,-nek alapján élvez egyházunk nemi államsegélyt, ez a segély azonban sajnos két évtizede visszafejlődő irányzatot mutat. Holott azóta a szükségletek módfelett megsokasodtak. Voltak és vannak kisebb kívánságaink is, amikre nézve eddigi felterjesztéseink eredménytelenek. Kértük az iskolafenntartók mentesítését a tanitoi nyugdíj intézeti járulékok alol, mely terheket a régebbi időben sem viselték az iskolafenntartó agyházak, hanem az Illető politikai községek - kértük a kántori és tanítói fizetések .elkülönítését ós azt,hogy a kántori fizetést ne tudják be a tanitoi fizetősbe, kértük a lelkészi korpotlék valorizálását, nemkülönben a tényleges szolgálatban álló lelkészekrészére kedvezményes utazást, - mincezt azonban az óhajtott eredmény nélkül. Semmi sem természetesebb, minthogy az ilyen dolgok fájó nyomokat hagynak a lelkekben. - A romai katholikus egyházhoz való viszonyunk - folytatja a püspök jelentőse - napról-napra ronlik.Foledésbe mentek a regi jó idők, a mai kor gyermeke elótt már csak mese-szánba mehetnek olyan dolgok, hogy például a pátens elleni küzdelemben, a protestánsoknak egyházi autonómiájukért folytatott harcukban Velük együtt tömött sorokban ott állottak katholikus ok is. Vagy: hogy egy romai katholikus föur,'mort a protestáns egy*, házakban látta meg a hazafias-törekvések inkarnációját, ezekre az egyházakra hagyta egosz vagyonát. Vagy: hogy egy esztergomi érsek, mog soka Ivat . a pesti evangélikusok hosszantartó küzködiüsot a templomépítéssel, egy napon odaizont-nekik, mire van meg -zükségük, hogy elké szüljön a templom és a templom csakugyan, meglepő rövid idő alatt, váratlanul megépült... - Minden a vezetőktől függ, A nagy tömegek maguktol is békés együttélésre hajlanak. Ma mindenütt a felekezeti szempont dominál, meg az egyetemek csarnokaiban, még az országházában is. Jaj annak a nemzetnek, melynél az állam«4cományzás"'feltételei nem az arravalóság, rátermettség, tudás os kiváló lelkittűtajdonok, hanem a valamelyik felekezethez való tartozás! Igyekezzünk erről az ígazs.grol meggyőzni a vezetőket, a v..zetettokhoz pedig legyünk mind nkor nyájasak és barátságosak. A református ^egyházhoz való viszonyunk, jegyzi mog Kiss püspök, állandóan jó. Kivonatosnak tartom, hogy a két egyházat' összefűző közös intézmények, az együtt-munkáikodás szervei mind erős

ebb kapcsaivá váljanak az összetartozás1 Ezután a jubil eunokrol emlékezik meg, "üdvözölte Kiss István püspök indítványára a közgyűlés R a f f a y Sándor dr. püspökőt,jubileuma, S K a p i Béla püspököt győri beiktatása alkalmából, továbbá a bányakerülot uj felügyelőjét, P e _s t h y Pál dr.-t és az unitárius egyház uj világi elnökét, M i k ó Ferenc dr. ig a z s ág ügymin i sz t é ri uni államtitkárt.Beszámolt végül a püspök egyházlátogatásairol, amelyek benne jc benyomást keltettek. /Folytat ás a kövétkezik ./