Magyar Országos Tudósító, 1929. augusztus/1

1929-08-13 [019]

SIKKASZTÁSÉRT ELÍTÉLT ÜGYNÖK. Grünberger Vilmos ügynök ellen folytatólagosan elkövetett sikkasztás cimén emelt vádat a királyi ügyészség. Grünberger egy budapesti papírkereskedelmi részvénytársaságnál volt alkalmazásban s megbizása volt többek között arra is, hogy a részvénytársaság adósaitól pénzeket inkasszáljon. Grünberger fölkereste az illetőket, nagyobb összegeket föl is'vett, többszáz pengőt azonban saját céljaira költött el. Gőczy Károly dr. törvényszéki egyesbiró előtt ma délelőtt megtartott táfcgyaláson Grünberger Viimo3 azzal védekezett, hogy ő állandó elszámolási viszonyban állt a céggel és'akkori szorult anyagi helyzetében használta fel a megtartott összegeket. A bizonyítási eljárás befejezése és a perbeszédek elhangzása után a törvényszék bűnösnek mondotta kl Grünberger Vilmost folytatólagosán elkövetett sikkasz tás vétségében és ezért négyhónapi fogházra itélte el, e büntetést azonban az eddig elszenvedett vizsgálati fogsággal teljesen kitöltöttnek vette. A

z itélet jogerős. /MOT/ Ma. " A ROKKANT HUSZÁR ÉS A LOPOTT EZÜSTT5LLÉR0K. Kopott ruhájú^öreg ember áll botra támaszkodva vitéz Litvay Sándor dr. tör vényszéki biré előtt orgazdasággal váÉolva. Ilicsi György napszámos a neve s a királyi ügyészség azért emelt ellene vádat,mert ez év januárjában jól. lehet tudta,hogy lopott ezüstpénzekről van szó, mégis megvett egy munkástársától harminckilenc darab békebeli forintost, huszonegy darab ötkoronást, és két darab román ezüstpénzt. Amikor személyi viszonyaira vonatkozólag hallgatja ki a biró, Ilicsi elmondja, hogy jelenleg munka nélkül van, a világháborúban mint huszár harcolt és a görzi hídfőnél szerzett súlyos sérülést, ugy hogy ebből kifolyólag ballábára béna lett. Bűnösségét nem ismerte be.- Tudatlan vagyok instállom - mondotta - ezért történt az egész dolog. Ugy esett, hogy január közepetáján, amikor havat lapátolni jelenti keztem én is, ott volt egy másik fiatalabb munkás, aki csak csörgette ..a zsebében a sok ezüttallért és még viccelve mondta a münkafólügyélönek, hogy ezekből akár ki is tudja fizetni egymaga a munkásokat. Később aztán mutogatni is kezdte, láttam, hogy régi pénzek, nem sokat érnek, de gondoltam instállom, hogy jó lesz a gyerekeknek ját szani, ezért aztán megkérdeztem, hogy adja. Aztán a vége az lett,hogy darabját nyolc-tiz fillérért megvásároltam. Persze nem tudtam én, hogy lopta valakitől, hiszen azt mondotta, hogy az öregapját°l örökölte. A biró Itt félbeszakítja: - Nézze Ilicsi, miért nem ismeri be, ha már elkövette a bűncselekményt, hiszen maga nem is a gyerekeknek vásárolta meg, mert itt vannak az adatok, hogy eladta a bankban körülbelül nyolcvan pengőért. Aztán meg nagyon is tudhatta maga azt, hogy ezeknek az ezüstpénzeknek, bár kimentek a forgalomból, de van xx ezüstértékük. Nem olyan tudatlan ember ám maga. A vádlott siránkozó hangon hajtogatja, hogy ő bizony egyáltalán nem tudott arr°l, hogy ezok valamilyen értéket képviseltek volna s azt pedig kereken tagadta, hogy tudott volna a pénzek^lopott voltáról. A törvény szék kihallgatta ezután azt a napszámost, aki ezeket az ezüstpénzeket annak Idején lopta és akit más alkalommal már felelősségre is vont a biróság emiatt. A tanú ugy vallott, hogy a vádlott volt az, aki tiz fillért ígért neki a pénzek darabjáért, meg is kérdezte tőle, hogy mi uton jutott ezok birtokába, mire ő azt válaszolta, hogy öregapjától maradt reá. A A tárgyalás lefolytatása és a perbeszédek elhangzása után a tör vényszék ^licsi Györgyöt tulajdon elleni kihágásban mondotta ki bűnösnek s azzal az indokolással, hogy gyaníthatta volna azt, hogy az ezüstpénzek lopás utján kerültek az eladó birtokába, husz pengő pénzbüntetésre itélte el. Az itélet jogerős. /MOT/ Ma.