Magyar Országos Tudósító, 1929. május/1

1929-05-04 [012]

/Vargha Gyula temetése. Bolytat ás 0 ?_«,/ Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke lépett a ravatal elé ős a következő gyászbeszédet mondotta: - Ennek a csarnoknak az oszlopai közül azóta a 64 év óta, mióta az Akadémia palotája áll, a nemzet a maga jeleseinek sz inte beláthatatlan sorát kisérte örök nyugalomra. Kevesen voltak mégis közöttük, kiket az Akadémia annyira a maga halott ja'.nak tekinthetett, mint az, kinek ravatalét ma álljuk körüle - Vargha Gyula nemcsak munkása és egyik vezére volt az Akadémiának, de szinte áldozatává is lett, mert utolsó betegsége elfajulását előmozdította az öiimagáról megfeledkező buzgalom, mellyel szenvedő állapotában is igyekezett az Akadémia munkásságában résztvenni,, á Az Akadémia gyászában testvérileg osztozik a Kisfaludy Társaság Mindkettőnek másodelnöke s a Kisfaludy Társaságnak legrégibb tagja volt, szeretettel csüngött mindkettőn, szembetűnő megelégedésére szolgált a díszes állás, melyet mindkettő ráruházott és mindkettő fájdalma tolmácsolására engem rendelt ' \ a sors, ki elnöktársa voltam mindkét helyen, s ki mér szülőhelyén, Kávén kötöttem vele barátságot, mely kitartott vele immár a áirig. - Ami Vargha Gyula életpályáján általános tiszteletet és szinte csodálatot keltett, az jellemének szilára és hajthatatlan egysége mellett szellemének bámulatos sokoldalúsága volt„ - Költő volt mindenekelőtt, mégpedig a legjavából, bár költészetével nem lépett korán a nyilvánosság elé, de annál tovább maradt hü a múzsához, sőt aggkorában a közélettől való visszavonultsága csendjében, falusi magányában dus másodvirágzás át értük meg mindig lelkes, mindig tiszta és nemes költészetének, A hivatalos pálya., melyre korán lépett, ránézve a tudományos pályát is jelentette, mert feladatává lett a statisztikai tudomány elveit a gyakorlati közigazgatásban alkalmazni és viszont a gyakorlati tapasztalat eredményeit a tudományban le értékesíteni. Mindkét írányu^tevékenysége a legnagyobb elismerést aratea s felvitte őt hivatali pályáján egész az államtitkárságig, melyet a képv.',.:eíŐséggel is összekötött.-. Tudományos statisztikai munkált akadémiánk ép ugy, mint költészetét a legnagyobb kitüntetésre méltatta, - De kitűnő volt 6 mindenben. Mikor Bosznia elfoglalása idejében a mozgósítás őt is, mint tartalékos tisztet a harctérre szólította, kitűnő katonának bizonyult, smíkor öreg napjaira a pusztai birtokára vcnult vissza, a magyar föld szeretete szorgalmat, gazdává tette s itt ugy betanult a gazdálkodásba, hogy Síikor Akadémiánk egy nemes Örökhagyó akaratából kitér jedt birtokok urává lett, tapasztalataival, oanácsaival megbecsülhetetlen szolgálatokat tett nekünkc - Mint költő, fargha Gyula lankadatlanul, de alkut nem Ismerő hive maradt a magyar hagyományoknak s különc'en azoknak a nemes formáknak s tiszta ideáloknk, melyekéin költészetünkben legkifejezőbben Arany János képvisel. Gyakran lobbant nemes haragra az uj irányok ellen,^mikor azokat a hagyományoktól, a forma kultuszától, a nemzett!,vagy a vallásos érzéstol elszakadni látta. Költészete, mely különben e majdnem kizárólag a líra területén mozgott, subjekt.Lv volt és mégfelelt össbhangzatos emberi egyénisé gének, amelyben a férfiúi szilárdság az önzetlen hazafiul hévvel, a család szeretete a baráti hűséggel egyesült „ - Mikor több mint tiz évvel ezelőtt ránk szakadt a legnagyobb nemzeti katasztrófa, melyet történelmünk felmutathat, Vargha Gyula mély búval idézgette Tómra szavalt; "ü vén lelke örömmel eltelik, hogy nem kell élni már sok ideig". A Gondviselés mégis adott uski 10 esztendőt és na ez alatt sok nehéz évet éltünk is át mindnyájan s r mégis gondterhesek napján / Vargha Gyula ielke nagyobb megnyugvással hagyte el most porhüvelyét, mint hagyta volna e

l akkori mert látta, hogy nemzete megmenekült a végpusztulástól E ha ezt a 10 |vet igy átélte

5 hazáiénak földje felöl nem kell kétségbeesnie c, /folytatása következik*/