Magyar Országos Tudósító, 1929. május/1
1929-05-13 [012]
/Gróf Klebelöberg Kunó nyi utta mog a magyar könyvnetet 0 Folytat és I 9 / közönség figyelmét^ amelyek nem elsősorban érdekeinek bennünket, A. 9Ö*^ea években a magyar középosztály megengedhette magának azt, hogy gyermekeit nagymértékben tanítsa idegen nyelvekre c Akkor- jött egy bullám., francia és angol szépirodalmat olvastak, s mi fiuk sokszor megdöbbenve láttuk azt, hegy a leányok olyan problémákról' gondolkodnak,-, amelyek nem c magyar gyermekek problémái voltak D r. Külföldi magyar kollégiumot szerveztem és ezért sokszor külföldieskedéssel vádoltake Rólam, politikai multam után senki sem tételezheti fel azt, hogy vak sovinizmus tél fűtve el akarnék zárkőzni jótékony külföldi befolyás elöl, óvva Intek azonban attól, hogy túlbecsüljük a külföldet. Bizonyos félműveltség van abban, ha különösen a szépirodalomban a külföldi terméknek oly felsőbbséget tulajdonítunk* Nem látom azt, hogy azok akik külföldieskednek,annyira felette állanának azoknak, akik nom kapkodnak olyan mohón a külföldi' könyvek után* A szellemi táplálékot Is vegyesen kell venni, hazait és külföldit, mindegyikből a jót, de senki se gondolja, hogy a jó és a külföldi, a rossz és a hazai egyértelmű fogalmak, m Állást kell foglalni a külföidieskedés ellen, mert ily módon a magyar faj ősi eredeti tulajdonságai forognak veszedelemben. Nehéz helyzetben van a magyar. Ázsiai faj, amely idekerült,, ezer éven át él itt, s él még tovább, helyzete azonban sajátos problémák elé állította,, At kellet vennie mindazt, ami Európában ós a világon értékes, hogy hatványozza nemzeti erőit , de meg kellett tartania nemzeti sajátosságait is, mert ha . -.elmosódnak, akkor alárendelt szerepre jut. Ezek az ős sajátosságok vannak megtámadva, amelyeket a múltban főkép a népiesből., áz Irodalomból és a történetből merítettünk. Ebből a néplesből merített mindenki.* zenei, költői és nyelvészeti motívumokat. Ha ma a vidékre megyünk, azt látjuk, hogy a nótát háttérbe szorll ja a jazz, a viseletnél a hímzések kimentek a divatb c 'l, nem Toldi és Kinizsi járja, hanem Nick Carter és más idegenből fordított és nem magyar szellemi termék. Ha az idegen könyvek beözönlése az irodalomban is megindul, ugy komolyan fenyeget az a veszedelem, hogy a nemzeti ősi sajátosságok .. elmosódnak. — Azt hiszem, többen gotj.dol.tak beszédem során ínök közül arra, hogy miért «beszélek én, aki cselekvésre vagyok hivatva« Azt gondolhatnák, ' hogy amint a művészetek krízisének enyhiiésór-o építtet az állam* szobrokat és képeket vásárol, ugy vásároljon tömegesen könyveket is„ A kérdés nem olyan egyszerű, veszedelmeket is rejt magában* Nincs nagyobb veszedelem, mintha az irodalom,, művészet és tudománypolitikába parlamentáris ország minisztere túlságosan beleavatkozik* 1 miniszter szükségképpen pártember, a pártpolitikai szempontok pedAg a magas művelődés halálát jelentenék. Ezért önkorlátozásra van szüksége a magyar kultuszminiszternek, óvadednia kell attól, hogy a magyar szellemi, és tudományos élet teljes szabadságához hozzányúljon, Konzervatív férfi vagyok., de elítélnék olyan kultuszmin&aáert,aki a konzervatív felfogás érdekében belenyúlna erőszakosan akár az irodalmi, akár a művészeti, vagy tudománypolitikai kérdésedbe 0 Ezért fordultam Berzevle:: Albert barátomhoz, s felajánlottam a munkamegosztást olyan értelemben,, hogy e kultuszminisztérium az orvosi, technikai, gazdasági ós természettudományokkal foglalkozzék, az irodalomban pedig nagyobb mértékbon engedje át a teret az Akadémiának, amely sokkal nagyobb mértékben biztosítja a függetlenséget c *•» Ez azonban nem szolgáihat ürügyül arra, hogy a magyar közoktatás, ne: tegye meg a maga köteleségét. népkönyvtárak és íácolakönyvtárak alapítása terén. De ezzel a kérdés még nincs megoldva, mert nincs szomorúbb látvány, mint egy könyvtár,, amelyet nem használnak* Azzal a gondolattal foglalkozom, hogy nem elég olvasni tar.It.ani« . tantárgyat keli konstruálni, az olvasás tant, amely átvezetné az emtzrt az iskolaszerű olvas ásbói .a/z^bad olvasásba s megtanítana arra „ hogy ki-ki olyan irányt válasszon, amely hajlamának, ízlésének ős foialkozásának leginkább megfelelő - Iio a magyar városoknak éa községeknek is meg kell tenniök a magükét ezen a téren. Látom azt a ve^delmes irányzatot, hogy a községek, általában az önkormányzati testületek költségvetésében nem biztosítanak elég helyet a kulturális kiadásoknak, már pedig a népoktatás a külföldön egészen a polgári község vállára nehezedik, ez államnak csak kisegítő szerepe van c Ne akarjunk olyan rendszert erŐlte tnJamely É világon sehol sincs megy
