Magyar Országos Tudósító, 1929. április/1

1929-04-10 [010]

AFOZSONYI GETTHO NYELVÉRŐL É3 A MuF ORDÍTÁS ELMELETÉRŐL TARTOTTAK FELOLVASÁST A PHILOLOGIAI TÁRSASÁG SZERDAI ÜLÉSÉ: N . A Budapesti rhilológiai Társaság szerdán délután, Néma t h y Géza dr. egyetemi tanár elnöklésével felolvasó ülést tartott. Az első felolvasó, Garda Samu dr., a műfordítás elméletéről értekezett. Előadásában azt a kérdést fejtegette; szabad-e a fordítónak az eredeti költemény versformáját elcserélni, vagy megváltoztatni. Ennek a kérdésnek egész irodalma van és az előadó részletesen ismertette t magyar irodalom idevágó munkáit, hegemlékezett Szász Károly elméletéről, majd behatóan foglalkozott Heinrich Gusztáv idevágó fejtegetéseivel. Heinrich csak áz olyan fordítást tekintette műfordításnak, amely alakilag éppon-ugy hu, mint tartalmilag. Garda Samu Heinrich Gusztávnak ezt c nézetét nem egészen helytállónak mondotta, mert éppen a német Irodalomban találhatók példák, amelyek Heinrich elméletével ellenkeznek, félthet teóriája megformulázásánál Heinrich Gusztáv, a nagy irodalomtörténeti kutató főként a német llteratura példájára hivatkozott. Gorda Samu méltatta R a d ó Antal műfordítói elméletét és végül arra a következtetésre jutott, hogy a fordítónak kötelessége az eredeti mű tartalmát teljesen hiven visszaadni, tökbe-kevésbé rag szkodnia kell az eredeti mű kifejezésmódjához, különösen ha a kifejezésmód szorosan hozzásimul a köl -.emény hangulatához. Ha ezt az érzést, ezt a hangulatot az eredeti vers formában vissza lehet adni, a fordítónak ehhez, vagy legalább ehhez a versformához hasonló alakhoz ragaszkodnia kell. Minden más esetben azonban a fordító - éppen a tartalmi hűség miatt - szabadon választhat uj kifejezési formát ós versalakz ci. t O t • ( Az ülés második előadója, Schwartz Elemér, a pozsonyi » getthó nyelvéről szóló tanulmányát olvasta fel. Az előadó a pozsonyi getthó nyelvét hangtani szempontból tanulmányozta. Kutatásalt az úgynevezett Wencker-féle negyven mondat alapján végezte és a hangok fejlődését a középfelnémet nyelv történeti fejlődése alapján követte. Ebből a vizsgálatból Snhwartz Elemér arra a konklúzióra jutott, hogy a pozsonyi zsidóság a pozsonyi németek nyelvét a maga beszélő készségének megfelelő módon vette át és ezt a német nyelvet getthójában elszigetelten fejlesztette tovább. Igy csaknem egészen uj nyelv keletkezett, amely alaktanilag és mondattanllag, sőt még a szókincs tekintetében is különlegessé és sajátszerűvé vált, Ennek a körülménynak lassanként a getthóbeli zsidóság is tudatára jött, IgJ de az uj nyolvfji gazdasági, politikai és társadalmi viszonyok kényszerítő U erejénél fogva egyre inkább kifejlesztette és használta. A héber nyelv lassanként csaknem feledésbe^ ment a pozsonyi getthó körében, annyira, hogy az ujon an kialakult német-héber nyelvet a getthó zsidósága még rituális célokra is alkalmazni kezdte, nem is szólva arról, hogy a külvilággal való érintkezésében csaknem kizárólag ezen az uj nyelven beszélt. Az uj nyelv jelentsege ilyen-formán egyre nőtt ós hovatovább a zsidó nemzetiség hivatalos nyel ve lett. Ez a német-héber nyelv, a német ós a héber eredet mellett magába szivta a szláv és román elemek egyikét-mésikát is. Az előadó befejezésül azt a következtetést vonta le, hogy a speciális getthdnyelv kialakulásának főoka: a zsidóság struktúrája. Az uj nyelv kialakulásában nem csekély szerepet ftátszik a zsidók beszélöszerveinek sajátos fiziológiai berendezettsége. Minőkét előadásért a Efblóloglai 33 ár sas ág nevében Némethy elnök mondott köszönetet. /MOT/E.