Magyar Országos Tudósító, 1929. április/1
1929-04-08 [010]
— GÁL JENŐ DK. VÉTKESEDÉ AiNAGY ISTVÁN BÜNPEREBEJÍ . ' \ A mai tárgyalás magnyitása után Patay élnek G ál Jenő dr.~t Nagy íst án védő jét kérte fel védőbeszéd ének megtartására. jjajjgjrwf&rm' v t -Nagy István királyi törvényszéki Mró vádlout! Mily groteszk meghatározás, szokatlanul kangzé kitétel - kezdte (JAI Jenő dr, védőbeszédet. A biró, aki idézni 3zokett,'most megidézett. A biró, aki Ítélni szokott, itt áll, hogy felette ítéljenek. Ebben a mostani krrunkbari, amelyet nem tudóm milyennek fognak nevezni, hőskornak-a, a meghajszolt emberek hőskorának, vagy a vivódo ember korszakénak, szokatlan, hogy ebben a kimer, fenséges teremben egy ilyen társaság várja, mit szól a gyariu»k*kra felépített vádhoz az itélő bíróság. Az első magyar biro meghirdette, hogy a tárgyalás ^képének ilyennek kell lennie, mint amilyet x e jogtudó biróság sáine előtt észlelünk. Az a vádbeszéd, amely elénk tárult, a gyanúsításoknak fergetege volt, amely leo.slapott ebbe a teremte, hangjában, céltudatosságában és irányuló készségéten oilyan volt-e, mint amilyen ehhez a perhez illik? - Egyet tudok, hogy a2 ügyész ur kíméletlen volt. Kíméletlen volt a személyek belső lelkivilágának feltárásában és e per keretén kivül eső lelki motívumokat ugy rezegtetett át é per során, ahogy mi azt nem szoktuk meg.Fáj nekem ez a bürokratikus mélység, mert azt szerettem volna, ha osak °gy jogászi készség, osak a logikai erő és csak az argumentáció tárult volna élénk mindeh metafora nélkül. Ehhez a, perhez egy kizárólagos jogászi distink oió méltó. Ennek a pernek a miliőjét is csak ugy szabad és lehet megfesteni, arci a törvényes igazság,x amit megítélés tárgyasa lehet tenni. A védelen nem kivetheti az ügyész urat arra a térre, amelyen még a női becsület is pellengérre kerül egy vesztegetési és hivatali hatalemmal való visszaélési per keretében. Ez nekem nem kenyerem, de nerc kenyerem az sem,hegy elca dást tart* aak arról,hogy mit jelent a bírói függetlenség és a magyar biró apoteózisa* A magyar bit*óság nem szorul dii-séretrejns a szegénységi f*gadal*m-legyen kísérője a birói Ítélkezésnek,mert a kulturfölényhez tartozik az is,hogy a . i Író jolétteh teljesítse hivatását. Egy reprezentációs autónak sincs jogossága addig^mig a magyar bir* pótdijakért és fizetésemelésért kénytelen e.őongeni. - Ebben a perben, ahol a biró a vádlott, a biró?ág társadalmiproblémáját is látom. Megtörténhetett-e hegy aktcá a birol neveléstpLamelyben ez a vádlott részesült, annyira eltántorodott volna, hogy ki kelljen vetni- meg kelljen bélyegezni? Megtörténhetett-e hogy egy olya család sarja,akinek egyik ±3txKrtk5vK tagjáig itt ült ek-b6n a teremben a vádat képviselte, megtör, kóréhet fett, hegy ez a oirca ak i önként jelentkezett katonai szolgálatra, aki öt évig teljesített szolgálatét a fronton a lüvészárokban, hazatérve elfoglalja bírói asztalát, megtörténhetett-e, hogy ez az ember megfeledkezhetett volna kötelességéről, En azt mondom, hogy a frent tűzkeresztsége nem enged m^g elvetemültséget és becstelenséget. - Szomorú, hogy egy bireval szemben is elegendő veit egy sutto gő szállóigének a füleken keresztül való áramlása ahhoz, hogy a biró nemcsak hogy ideállittadsLék, hanem hogy tebörtönöztessék-. Mily kor, ím ly szörnyűség! - Tanukkal szemben hangz»tt el a* vád részéről az a kitétel,hnj hegy: nem sülyedtek el szégyenükben, mert a bíróság előtt más vallomást merte': tenni, mint ahogy a nyomozás során Valletták. Mennyi objektivitást tulajdnitsak a vád képviselője szavalnak, amikor lelke mélyéről a tanuk irán* ti megvetés* és a vádlottak iránti harag Ily formában t*r elő. =En is a jogos elfogultság piedesztáljára lépek. De nem volne erem ahhoz,hogy e per keretén kívül álló egyéniségek karakterét és jellemét ily módon állítsam elő Ez nem az a vitatkozás! mód, amely régi idő óta él ebben a teremben. Ez nem. azoknak a védőknek az iskolája, akik mindig táv»l tartják magukat attól,hogy a személyeskedés terére I4p jéftree ezeknek a nevében jogom van tiltakozni ez ellen a vitatkozás! mód ellen . Ennek a pernek kiindulópontját két szempont b EL kell vizsgálat tárgyává tenni. Egyik az a modern vitézi Botond bárd, XL amely ráütött a kapura és azt betörte, de a kapun kivül maradt és nem lér_tt be a bizonyítás országába. A másik egy fegyelmi eljárás. A tanuk eresz jig°Ját hol eskü akatt, hol eskü nélkül hallgatták kl. Egy hetvennégyéves "reg ügyvéd, aki megjelenik a fegyelmi eljárás során, elmond ja,hogy mindaz ami mint gyanúsítás szerepel, nem áll meg a közvetlen észlelet alapján. Ezt a x.etvennégyéves ügyvédet nem esketik meg vallomására, ugyanezt az ügyvédet ágyából kihajtva gyan sitottként állítják elő a rendőrségre s a per k«zérpentjáta állítják. /Folyt.köv./ Sz.
