Magyar Országos Tudósító, 1929. március/1

1929-03-11 [007]

I li 0 D & I 0 M r /%. Petőfi Társasa g ötvenharmadik nagygyűlése. Folytatás 1,/ szerűség formájába: - ift. magyar költészet minden más nemzet költészeténél nagyobb mértékben immianensen nemzeti; költőink lelkivilágát majdnem egészen kitölti a magyar gondolat, müveik állandó tárgya a magyar élet, problémakörük a magyar viszonyokban, a magyar lelki strukturáwban gyökerező kérdések, lég azok a regényíróink is a XIX. és XX. század nagy egyéniségei, akik mint emberek széleskörű műveltségükkel és egyetemes érdeklődésükkel magasabb nézőpontból, európai távlatból tekintették az életet, mint Írek legszívesebben a magyar nemzet múltjához és jelenéhez fordultak indítékokért s legnagyobb remekeiket éppen akkor alkották, mikor a magyar eszmevilágból merítettek. MiértJ Mórt a magyarság a magyar föld, a magyar faj, a magyar élet a ^ ivügyük volt. Külön taglalta azt a kort, mikor a Habsburgok kétfejű sasának árnyékában ellankadt a magyar nemzeti eszme, s vele elnémult a magyar irodalom is. Méltatta az ismét erőre kapott nemzeti érzés korát, s a napjainkig menő irodalomról megállapította, hogy az a magyar közműveltséget és a nemzeti, etikát szolgálja. Irodalmunk aranykoráról kiemelte, hogy\

a jellemző vonások, melyek feltűntek a régebbi korokban, mind érvényesültek. Megnyitóját igy fejezte be: - Amikor a Petőfi Társaság minden erejével azon dolgozik, hogy irodalmunk értékében minél magyarabb, felfogásában minél nemzetibb legyen, s mikor küzd a magyar faji érdekeket lenéző, s a nemzeti eszményeket lerombolni törekvő irányzatok ellen, ezzel nemcsak a magyarság, hanem a művészet nagy érd. kelt is szolgálja. Hisszük és reméljük, hogy irodalmunk: nemzetünk legféltettebb kincse annál többet nyer értékben, minél inkább megtelik magyar érzéssel, magyar szellemmel. Az éljenzés és taps után L a m p é r t h Géza olvasta fel főtitkári jelentését s abban megemlékezett az 1849.i szabadságharc tavaszi hadjáratának nyolcvanadik évfordulójáról. A dicsőség tavaszának tüzdalu Tyrteusa Petőfi volt. Beszámolt a társaság irodalmi évének fontosabb mozzanatairól, a Petöf i-kultuszról, különösen kiemelte az. uj olasz Petőfi-fmrditást. Elparentálta az elhunyt tagokat, Bársony Istvánt, Ferenczy Zoltánt, Sas Edét, Bartüky Józsefet, Bakó Lászlót, Rákosi Jenőt és Jan de Bonnefon kültagot. Köszöntötte az uj tagokat Bónyi Adorjánt, ládányi Zoltánt és Franco Vellanit. ': 1. a f f a y ianüor püspök ''Gondolatok az irodalomról" cimü t.a-r| nuluányát olvasta fel. h

z irodalom - mondotta - láthatatlan világok feltárása, amely az ember tudását, érzéseit, hangulatait, álmait és gondolatait öl;ö.zteti szavakba. A szellemi világ termékei és alkotásai az irodalomban nyerik értékelésüket és az irodalomban válnak a*napi élet tényezőivé. Az irodalomban ill előttünk minden szellemi alkotás, amely az élet tényezőiévé lenni törekszik, vagy hivatott. Ez a gondolat vonul végig, g; a f f a y egész előadásén, AZ irodaIon a lélek termelése ós tápláléka egyaránt. Nem lehet közömbös, hogy mit nyújt AZ az irodalom, mely az ember lelkének mindennapi tápláléka. Ha van tüntetés a táplálékok hamisítóira, ugy elsősorban a lelki táplálékok hamisítóit, az irodalmi kufárokat kellene sújtani keményen, mert a lélek életét és egészségét támadják meg. Világosság nélkül nincsen élet, ragyogás nélkül nincsen szépség, v sötétség szépségét csak a rajta átragyogó világosság, az éjszaka palástjára íimzett csillagok fénye adja meg, léleknek ls vannak borongós és sötét orál, a mindennapi életnek ls vannak árnyékai, de az irodalomnak nem az a feladata, iogy - zekét meztelenül feltárja és mutogassa,- hanem még az élet árnyékainak f- itárasával is azt igazolja, hogy nincs az élet mélységeiben sem olyan sötétségy! amelyben a vigasztalod ás derűs f <

3

nyt sugárzó csillaga át ne ragyogna. | .

v

z irodalomnak az életet szépíteni kell, A lélek fájának is vannak éretlen és ' "omlott gyümölcsei, ezek azonban nem valók az irodalom aranytálcájára. Jó izÍJL lésü ember nem rak a vendége elé romlott gyümölcsöt. Vannak a léleknek is alai csony elgondolásai, vannak a szivnek arcpirító vágyai, vannak az életnek kis / viszáaságai,betegségei, sebei, de ezekkel az irodalom jóizlés és tisztaságot ' követelő csarnokaiba belépni nem szabad. Az irodalom tisztaságot követel miny öanben és mindenkitől,, A természet ölén is képződnek mocsarak, melyekből ártó /frol-ot ,köv, /