Magyar Országos Tudósító, 1929. február/1
1929-02-07 [004]
F 0 L I T I K &, /folytatás./ r "he jutett, hegy Horvát Boldizsár a íc# kilencvenes években Budapesten élt és fekete szemüveg alatt úgyszólván vak szemmel járt, de emellett 03ódálates magas életfilozófiával volt tele. Nékem gyakran volt az a szerencsém, h»py vé lesétálhattam vele az Andrássy-ut Villanegyedében és mint fiatal gyerek hallhattam, miként csodálják a felnőtt emberek öt, aki a birói függetlenség megalapozója és a halhatatlanságnak is me •-testefei.feő je volt. Egyszer abba a helyzetbe kerültem, hogy én, a gyermek átvetettem őt az Andrássy-ut forgatagán. Ez a kép szökött elém az ipazsá r ügyminisztérium termében és akkor azzal a fohásszal fordultam az Istenhez, vajha abban a pillanatban, amikor ilyen forgatagban megyek én keresztül, átérezve a . « . felelősség súlyát és a kötelességPVállalás i »<o .< jelentőségét, Horvát... Boldizsár fogná meg az én kezemet. Addig akarok az igazságügyminiszteri székben ülni, cmig az alkotmányos tényezők ugy kívánják, ami$ meggyőződésem engedi és amig ugy érzem, hogy Horvát. F^ldizsár egy válaszúton nem tagadná meg tőlem a kezét. - Köszönöm a pártnak, de az országgyűlés minden tagjának a2t a támogatást,' melyet nekem a Ház elnöki székében nyújtott, s köszönöm azt a támogatást is, amelyet nékem előlegeztek, poharam ürítem utódom és elődöm ecészsé T ére. Hosszantartó éljenzés követte Zsitvay Tibor szavait, majd általáno; viharos taps közben gróf Be t h 1 e n István miniszterelnök emelkedett fel szólásra. - Engem nem köszöntött fel senki - kezdette beszédét nagy derültser- közben - de mégis meréézkedem pfehare. t emelni.Én tulajdonképpen rébusz között ülök. Mellettem ül egy volt ipazsá~ügyminisz16r és egy jelenlepi i azsá--ügyminiszter, egy volt házelnök és egy jelenlegi házelnök. Ha valaki nem iserné őket, azt hinné, hegy ez négy személy, pedi* tulajdonképpen csak három. Ennek- rébusznak megfejtője csak én vagyok. Rólam tudniillik azt mondják, hogy diktatórikus aZÍürökkel szoktam kormányozni és igyekszem nálunk a diktatúrát bevezetni. Ugy veszem észre, hegy ebben az esetben a dikt t ura nagyon jól bevált, mert a mai hangulatból azt tapasztalom, hogy a rárt teljesen egyetért ezzel a választással, - Higyjétek el, nem mindig könnyű a feladatom, A pártvezérnek nem lehet mindig az a feladata, hegy megszavaztassa a párt tagjkat, mert ha ezt tenné,nem volna az eredmény egyhangú. En tehát a párt kedvében kár»k el, amikor mindenki anonimitását megőrzöm. /Általános derültség./ A pártban a titkos választás keresztülvitelének ez az eayedüli módja. - Upy látom, hegy a mai. hármas ünnepéllyel, amikor az uj házlnököt, pártelnököt és az Igazságügyminisztert üdvözöljük, a párt erőben gyarapodott. Kívánom,hhgy e három férfiú uj állásában me felelve azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzájuk füzünk, sckái~ sikerrel szolgálhassa ennek a pártnak és az országnak az ügyét. Pzünni nem akaró taps követte a miniszterelnök szavait, P a t ao. s y Pénes köszöntötte fel ezután általános helyeslés és taps közben R u b 1 n e k Istvánt, a párt újonnan megválasztott : ügyvezető alelnökét, aki meghatott szavakkal köszönte meg a pártnak a megtiszteltetést, amelyet nem keresett. Hanpáulyozta, hopy a nemzet sorsa nem a benne rejlő anyagi va<-y erkölcsi értékektől függ, hanem attól, hogy ezeket a. szükség • esetén miképpen tudja frontba állítani. A nemzet erőit összefogó vezért üdvözölte Bethlen István grófban és hangsúlyozta,, hogy minden támadás csak növeli a párt erejét és az összetartást a párt és a vezér között. Több felszólalás nem 'UnyBfc.
