Magyar Országos Tudósító, 1929. január/2

1929-01-18 [002]

ZU NAGY ISTVÁN ÜGY /Folytatás 3. kiadáshoz./ -Önök ugyebár Sellő ajánlatára egyes embereknek hiteleket nyújtottak? - kérdezte Patay elnök Pécsi Miklóstól, - Mondja csak, azok létező, élő személyek voltak? - Hát kérem, vásárolták és bemcndták a •elmüket. - És fizettek? - Bizony jóidéig nem. - És nem szólították fel őket, hogy rendezzék & dolgukat? - Küldöttünk egész sereg felszólitólevelet, de nagyrészük azzal jött vissza, hogy a cimzett ismeretlen. - Es Sellőnek nerc szóltak, nem szorgalmazták nála,hogy rendezze azoknak az ügyét, akiket ő ajánlott? - Sellő akkor már nem járt be. Az elnök ezután arra a nyilatkozatra terelte a kihallgatás t,amely szerint a vagyonfelügyelői díjból egyharmadot Sellőnek,egyharmadot Nagy Istvó nak kellett leadni. 0 n kitől hallotta ezt? - kérdezte az elnök a tanútól. Pécsi Miklós azzal válaszolt,hogy Burger dr. jött be hozzá ezzel és negy felháborodással mondotta el, hogy neki Csillag dr., a vagyonfelügyelő mondotta,hogy a vagyonfelügyelői díjból le kell adnia egyharmadrészt Sellőnek, egyharmadrészt Nagy Istvánnak. - Hát miért nem mondták önök Bürgernak, hogy ha ez igaz, nyomban tegyen feljelentést? A tanú hallgat. Patay elnök ezután Pécsi Miklóst 3zembesitette Nagy Istvánnal és a szembesítés során Pécsi szemébe mondta Nagy Istvánnak,hogy azzal fenyegette meg őket, hogy ha a nyolvvanmillios dijat nem fizetik le, akkor beszünteti a fizetésüket. Nagy István csak ennyit válaszolt: - Valótlan. Péosit vallomására megeskették, /M./ /Folyt.köv./ FELVÁGTA MENYASSZONYA ÉS SAJÁT ÜTŐERÉT, AZUTÁN FELAKASZTOTTA MAGÁT PS AMIKOR LESZAKADT, RERETVÁVAL A NYAKÁBA VÁGOTT ÉS NYOLC NAPIG A VISEGRÁDI ERDŐBEN BOLYONGOTT EGY MŰEGYETEMI HALLGATÓ. A pestvidéki büntetőtörvényszék Fischer Frigyes dr. tanácselnök vezetésével ma tárgyalta azt a szándékos emberölési kísérlet bűnperét, amelynek vádlottja egy fiatal műegyetemi gépészmérnök-hallgató volt, aki mult év augusztus havában menyasszonyával együtt öngyilkosságot kíséreltek meg a visegrádi erdőben. Az esemény előzményéhez tartozik,hogy Vajda Jenő műegyetemi hallgató másfél évvel ezelőtt Parisban megismerkedett Neumann Adolfné, született Mares Róza magyar asszonnyal. Az ismeretséget csakhamar szerelem követte és Parisban eIhatárózták,hogy ügyeik Rendezése után Magyarországon házasságot kötnek. Mult év nyarán visszajött Budapestre, menyasszonya Neumann Adclfné pedig Csehszlovákiában lak^ szüleihez utazott. Augusztus 23-án érkezett meg Budapestre CsehszlováikiábOl Neumann Adolfné a itt találkozott Vajda Jenővel, aki elkeseredetten panaszolta el,hogy édesanyja semmi körülmények kőzött sem egyezik bele a házasságába és mivel állást sem tud szerezni, a házasságot igy nem tudják megtartani. Ez a körülmény annyira elkeserítette a fiatal szerelmes párt, hogy elhatározták, miszerint közösen xwxnKíix a halálba mennek. Augusztus 23-án Budapestről Nagymarosig hajón tették meg az utat majd a délutáni órákban felmásztak a visegrádi várromhoz és amikor a környék elcsendesedett, v

ajda Jenő zsebéből elővéve a beretvát, Neumann Adolfné csuk l°ján az ütőereket, annak többszöri f elszólit ás „ja, elvágta. A következő percben Vajda Jenő'már a saját ütőerét metszette ketté és igy feküdtek °ra hosszákon keresztül egymás mellett. Kié A nagy vérveszteség folytán mindketten eszméletülcet vesztették, majd hajnaltájt magukhoz tértek s ekkor Neumann Adolfné felkérte a vélegényét,hogy akassza fel őt egy fára. A fiatalember azonbgrn annyira elgyengült,hogy menyasszonya kérésének már nem tudott eleget tenni, ekkor a bőr övével sajátmagát akasztotta fel, de a bőrszíj gyengének bizonyult és v

ajda Jenő lezuhant a fáról. Ekkor megint elveszítették az esz méletüket és amikor Vajda Magához tért, meglepetve látta,hogy a menyasszonya eltűnt. Mint később kiderült, Neumarm AdoEfné hamarabb tért magához,mint a vőlegénye és miután nagy szomjúság gyötörte, elindult a közeli forrás felé, hogy vizet igyon. Néhány lépésnyire a forrást°l ismét összeesett s a hajnal SJCJSKX órákban a földeikre igyekvő földművesek találtak rá a szerencsérlen^ asszonyra,aki elmondotta,hogy vglejgénye fent a hegytetőn, az erdőben eszméletlenül fekszik. A járókelők a fiatalember segítségére siettek, akit azonban már nem találtak a jelzett tielyen, me»t Vajda Jenő időközben magához térve az erdő sűrűjében bujt meg,abiol heretvával el akarta vágni a nyakát./ olyt ORSZÁGOS LEVÉLTAR QrJröv./K.