Magyar Országos Tudósító, 1929. január/1

1929-01-03 [001]

ZU E úDÉEYI ÜGY/folytatás 5.kiadáshoz/ Gáldy a továbbiakban elmondotta, hogy mikor Feuerék megérkeztek nagyon megrázó volt a velük való találkozás. Még tragikusabb pillanatok voltak azok, amikor meglátták azokat a sokévszázados hársfákat, amely alatt Annus annyiszor ült és amelyekről annyi fé nyképfelvételt csináltak. - Erdélyi Béla bánkódott? - kérdezte most váratlanul Schadl elnök, - Bánatos volt, de nem sikrt. Igaz, hogy erre nézve ő már előbb azt mondotta nekem, hogy nem tud sírással könnyíteni a fájdalmán./M/, Feuerék meg akarták nézni a holttestet- folytatta tallomását a tanú - ezt azonban nem tanácsoltam, mert a hulla már harmadnapos volt, s meg akartam kimélni a szülőket a látványtól. fajLpjífif/ Amikor a temetőből visszatértünk, Erdélyi bejött a szobámba és kétségbeesett hangon panaszolta, hogy elvesztette a pénetócáját.Kért hogy menjek vele, segítsek keresni. Engem kezdett elhagyni a béketűrés. Addig forszírozta, mig végül xaele mentem, ós a tárcát meg Is találtuk, de üresen. Nekem igen furcsának tünt fel> hogy a tárca nem azon az útvonalon feküdt, amelyen a temetőből visszajöttünk és meg is kérdeztem Erdélyit, hogy került / oda az a pénztárca. Erdélyi azt válaszolta, hogy biztosan megtalálta valaki; kivette belőle a pénzt és odadobta; Tizenkétóra tájban elmentünk Greil bíróhoz,aki megadta a temetésre az engedélyt.Erdélyi megkérdezte, hogy háromóra helyett nem tarthatnók-e meg 1 órakor a temetést, hogy a szülők ezen a fájdalmas eseményen mielőbb túlessenek. Ezt a humánus gondolatot magam is helyeseltem, s miután a plébános ugy nyilatkozott, hogy ennek akadálya nincsen, egyórakor megtartottuk a temetést. A koporsót elföldelték, a szülők a magukkal hozott imakönyvből imádkoztak, virágot helyeztek a sirhantra, azutánx eltávoztunk a temetőből. Erdélyi a temetés után újból szövátette, hogy elvesztette a pénzét, mire felajánlottam neki, hogy a Lindenhof szállá tulajdonosnőjétől kérünk kölcsön. Erdélyi váltót irt alá és ezt a váltót aláiratták az anyjáváH és velem is.A szálló Irodájából felmentem Feuerék szobájába, Feuert imábamerülve találtam és nem volt lelkem hozzá, hogy említést tegyek róla, hogy a veje uj&bb kölcsönt vett fel. Becsomagoltam, elbúcsúztam, hétórakor elutaztam Millstattból és szombaton 1/2 2-kor Budapestre érkeztem. Vasárnap már olvastam a lapokban, hogy vrdelylt letartóztatták és értesültem, hogy engem is keresnek, mire autón a rendőrségre siettem. - Nem gondolta, hogy az a pénztárca elvesztés csak markirozás volt? - Nagyon furcsa volt az egész. - Tud arról, hogy Ön ellen Is elfogatóparancsot adtak ki? - Igen.Azt hitték az osztrákok, hogy tudnom kell a bűncselekményről, mert Erdélyit állandóan támogattam Millstattban. - Hát akkor azt kérdezem, tud-e valamit a bűncselekményről? Bűnös-e Erdélyi felesége halálában? - Akkor az volt a véleményem, hogy bűncselekményről nem lehet szó. Meg sem fordult ilyen gondolat az agyamban. - Ön a csendőrséget megerősítette abban a véleményben, hogy véletlen baleset történt. - Igen. - Azóta megváltozott ez a meggyőződése? _ Nem tudom, hogy bűncselekmény történt-e vagy sem. - Kérdezem, megváltozott-e azóta a meggyőződése? - Erre csak azt feleltetem, hogy Erdélyi felől változott meg a véleményem. Nem ismertem az előéletét, nem tudtam, hogy a millstatti eset előtt már bűncselekményeket követett el. - Ha Erdélyi előéletét ismerte volna, több adatot mond&tt volna a csendőröknek? - Bizonyára. 1 - Erdélyi előéletét az újságokból ismerte meg? - Erdélyi legyint a kezével, s megvető hangon mondja:Az újságok! Temesváry királyi ügyész intézett ezután kérdéseket a tanúhoz, - Önt is megtévesztette Erdélyi a vagyoni helyzete felől? - Igen, - Nem tünt fel, hogy egy férj közvetlen a temetés utan anyagi kérdésekkel hozakodik elő? - Ez bizony engem nagyon meglepett. Erdélyi a pénztarca elvesztését ugy állította be mint egy ujabb sorscsapást, szerencsétlenséget. /Folyt.köv./ .