Magyar Országos Tudósító, 1929. január/1

1929-01-08 [001]

/ A Gyüj töménye gye te m Tanácsának teljes íÍLége. Folytatás 1

, / - A görög és latin, az angol> francia, német és olasz - szakos középiskolai tanárok alkalmazást nyernek gimnáziumainknál, reálgimnáziumainknál és reáliskoláinknál. A művészek kimennek a szabad életbe. A tudósok számára pe di; két út nyilik meg* Vagy főiskoláinkon, mint asszisztensek és adjunktusok nyernek alkalmazást, vagy a G:/üjteményegyetem tudományos személyzetébe jutnak bele. Természetesen csak akkor, ha külföldi stúdiumaik termékenyeknek bizonyulnak, ha odakünt maguktartása kifogástalan, szóval, ha méltókká váltak a nekik előlegezett bizalomra. - Főiskoláink, különösen egyetemeink tudományos segédszemélyzetének ügye még szerves rendezésre vár. A nagy ösztöndijakció keretében Ösztöndíjtanácsunkkal karöltve igyekeztem ennek a kategóriának is némi anyagi támogatást nyújtani s a megélhetés pillanatnyi gondjait enyhíteni. De korántsem áltatom magamat azzal, hogy az ösztöndijakkai főiskoláink tudományos segédszemélyzetének kérdése rendezve .'.enne. A professzor megkívánja, mert tanitási érdek, hogy szabadon állithassa össze asszisztenseinek és adjunktusainak karát. Majc nem olyan joga ez a professzornak, mint ahogyan a miniszterelnök a legjobb belátása szerint: alakítja meg kabinetjét. Természetes a professz ornak ez a kivánsága, mert hiszen a sebésztanár felel a műtétek sikeréért, amelyben a segédszemélyzet közreműködése nélkülözhetetlen és általában minden professec; felelős laboratóriumáért és intézetéért, s ezt a felelős séget csak akkor viselheti, ha munkatá? sait legjobb lelkiismerete szerint maga válogathatja öszsze. A professzornak e természetes igényével sZemben áll a tudományos segédszenélyzetnek az a maga nemébea szintén jogos kivánsága, hogy alkalmazás a ta: tós legyen és állandó megélhetést biztosítson. Két ellentétesnek látszó érdeket kell itt összeinryeztetni, ami annyival nehezebb, mert mindkét érdek jogosult . Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy különösen az orvosi elméleti, a bölcsészeti, természettudományi és műegyetemi intézetekben számottevő fiatal tudós csak akkor szolgál megnyugvással , ha jövőjét biztösitva látja. - Az imént jelzett ellentéteknek célszerű és méltányos kiegyenlítése egyike azoknak a feladatoknak, amelyek még a magyar tudománypolitikára vasnak.- Amint mondottam, a külföld í intézetekről hazatérő fiatal tudósok egy része asszisztensként , adjunktusként tér vissa az egyetemekre, a másik része pedig a Gyűjteményegyetem tudományos tisztviselőinek létszámában kell, hogy elhelyezést nyerjen, ideértve a tudományos segédszemélyzetet is. - Különcsen fontos egy ilyen népesebb tudcmányos tisztviselői itétszám egy kisországban, ahol a főiskolákon a tudományszakok nincsen ek measzebbmenően specializálva, ahol számos szaknak nincs külön tanszéke. Ilyen kisebb országokban ezeket az egyetemeken hiányzó tudományszakokat egy vagy két olyan tudósnak kell pótolni, aki valamilyen levéltár, könyvtár, múzeum, vagy tudományos kutatóintézet keretében működik. - Igy csillagászatról, mint magyar tudományágról beszélni sem lehetne abban az esetben, ha a Gyűjteményegyetem svábhegyi asztrofizikai kutatóintézetében nem lennének hivatásos csillagásjbk számára fenntartott neüyek. Egyetemeinken az ókori történész, vagy archeológus kénytelen a tanitás érdekében egész szakmáját művelni, a Nemzeti Múzeum régiségtárában ellenben a prehisztc rikának, a római kornak, a népvándorlás idejének külön-külön szakemberek, specializálhat j ák magukat. - Örökléstani, tanszékünk még nincs, de a tihanyi biológiai intézetnek a fiziológia és biokémia, a növénytan és az állattan müvelése mellett örökléstani vizsgálódásokkal is kell foglalkoznia. És erre kell lennie ott szakembernek, Mig egyetemeinken egy-egy szakmát a professzor többnyire csak összefoglalóan művelflet, mártsak tanítványai kedvéért is, addig a üyüjteményegyetem tudományos tisztviselői karában mentől nagyobb specializálódásra kell törekedni avé gbűl, hogy minden tudományágnak legyen Magyarországé* legalább egy képviselője. t - Ha ebből a szemszögből nézzük a Gyüjteményegyetem tudományos tisztté viselői karénak jelentőségét, akkor lehet csak igazán méltányolni az t a veszteséget,amelyet a létszámbizottság által megkövetelt tíz főre rugó apasztás jelent. Ha az adótárnokok, a számvevők, az iktatók,vagy hasonló*; y / Folytatása következik. /