Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések mellékletei, 1989-1990 (1-a-81)
1989. szeptember 1. / Rektori Tanácsülés - Rektorhelyettes megválasztása - Főtitkári beosztás ügyvezető titkárrá történő besorolása - Bejelentések
▼ . 4.5-зillatu egyént,- alkalmasnak véltek a Rendszer ellenzőinek horogra kerítéséhez. Már akkor is tudtam, hogy ha a "cél szentesíti az eszközt" elvét elfogadnék, részese lennék emberek akár félkész gondolataik alapján való félreállitásának. Ezzel a "célkitűzés elleplezni kívánja a valódi, aljas céllá előlépett eszközt" gyakorlatához jutnánk, kívánságom, hogy 'bzeretném legális eszközökkel szolgálni hazámat", süket fülekre talált. Ezért, bár a tervezett együttműködés államtitok voltára, vonakodásom esetére a további tanulmányaimból való kizárás lehetőségére figyelmeztettek, a nemkivánt kapcsolatot elhárítottam. Ehhez Apám tanácsára Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Orbán László, az MSzMP KB tagja segítségét kértem. A három nap alatt rövidre zárt ügy alatt érthető okokból nem léptem az utcára. Ezután azomban első dolgom volt az akkori Főnyi osztálybeli társaimat figyelmeztetni a mindnyájunkra leselkedő veszélyre,történetem ismertetésével. /Később, 1966-ban Dunaújvárosban Sófalvi István, - későbbi tanácselnök - ugyancsak próbálkozott. Már segítség nélkül utasítottam vissza a kísérletet és ismét haladéktalanul nyilvánosságra hoztam. A fenyegetést, miszerint "többé nem lépem át a küszöbötöket, ha nem vállaljátok" - és persze a mellőztetést - egy 1975-ös eset kivételével betartotta. Ekkor azomban módot talált arra, hogy tudassa velünk, ki vállalta helyettünk megbízatását és mire vitte vele./ így hát már elsős főiskolás koromban szabadon választhattam két rósz közüli vagy provokátor, vagy ellenség lehetek. Ha az előbbit választom, "egyengetni fogjuk az útját" - mondták - "kemény fickót faragunk magából". Mások elemi emberi jogainak lábbaltiprása utján ugyan, de másfél- háromhónapos éjszakai munkák nélkül is előrébb lehetnék - ha létezne számomra ilyen művészet. Az utóbbi választása pedig a fennálló helyzethez vezetett: 1./ Már növendék koromban fel kellett készülnöm a BM-protekcionizmusból adódó kirekesztődésemre, sőt, pályám kifejezett gáncsolására. Óvatossá lettem, ügy éreztem, sokmindent el kell halasztanom, ha igazi sorskérdésekre válaszoló, etikai alapon álló munkásságot akarok folytatni. Minden bizonnyal kirúgtak volna ugyanannyi merészségért, amit másnak még elnéztek. A Hincz osztályon Gyémánt Laci előbb fogalmazta meg a nyivánvaló tényt, mint ahogy magamnak bevallottam volna:"Alapvető küldmbség közöttünk, hogy te el akarsz tűnni, én pedig meg akarok mutatkozni."
