Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1989-1990 (1-a-81)
1990-04-05 / tanácsülés - 1. napirendi pont részeként: Állandó Bizottság létrehozásának ügye, az Egyetemi Tanács magszavazza a Választmány tagjait
'0\ ч/ 13 öten jönnek helyette. Honnm tudják, hogy joub lesz. Még van 2-3 évük, utána elmennek s közben itt marad, egy szétdúlt Főiskola. Hol itt a felelősség érzet? És ha jönnek az újak, egyáltalán nem biztos, hogy méltányolni fogják amit tettek. " A mór megtette kötelességét, a mór mehet" elv fog uralkodni, nem lesz rátok szükség. Úgy érzem, hogy szót kellene egymással érteni, felnőtt módra, felelősséggel döntoni. Ha jó az ügy amiért a hallgatok harcolnak, azt fel kell ismerni. Meg vagyok riadva. Úgy tűnik, hogy Európában jobban becsülnek bennünket, mint itthon. A jelentkezők összetörik magukat, hogy bekerüljenek, s amikor bekerülnek nem járnak, lógnak, mert tisztelt hallgatóság azt azért el kell ismerniük, hogy a tantermek üresek, 11, 12 óra felé lézengenek befelé. A tanárok is közömbösek, cinikusak, nem törődtek ezekkel a dolgokkal. Nem tudom elképzelni ezt a Választmányt. Be van dobva a gyeplő a lovak közé, s arra mennek amerre viszik őket. Szégyenérzet is van bennem. Mindig attól félek, hogy valaki megkérdezi, hogy mi van itt, s nem tudok válaszolni. Ne haragudjatok, úgy néz ki, hogy bojkot - tálom ezt az egész kérdést. A tanároknak is oda kell figyelni. Heteket elvacakoltunk, le kell ülni beszélni a hallgatókkal. A személyi dolgokat is meg lehet beszélni. Abban sem vagyok biztos, hogy van-e egy olyan stáb amelyet a klasszikus értelemben fel tudna sorakoztatni a müvésztársadalom, mert ezt a régit megette az idő. Nem tetszik a pereskedés, a sajtó, a TV.stb. Nem biztos, hogy azok a bálványok nem annyira meztelen királyok-e, még ha gatyát is hordanak. Szóval át kell gondolni tanarnak, hallgatónak egyaránt. Kólya Dániel: Én a hallgatókkal nagyon sokat beszélgettem. á hallgatóság köti magát, a választmány mellett vannak. Ha azt mondjuk, hogy nem akkor mi van? Kéri Adám: A 24. órában vagyunk. A bizalmi szavazás megtörtént. Nem hiszem, hogy bizalmatlan légkörben lehet tanitani. Szabados Árpád: nmit Somogyi mester mondott, az élő. Nyugtalan vagyok. Más intézményeknél a tanszékvezetők, a rektor két-három évenként cserélődik, itt is meg lehetne oldani. Nagyon meg kell gondolni az egészet, a hallgatók elmennek, s marad a csőd. Személyeket nem kell meghurcolni. Az sem lenne jó, ha olyanok kerülnének be, akik érdemtelenek rá. Ez lenne a bizottság egyik feladata.
