Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1988-1989 (1-a-80)
1988. október 6. / Egyetemi Tanács ülés - Személyi kérdések - Társadalomtudományi Tanszék oktatással kapcsolatos javaslata - Jubileumi diploma, Szabályzat módosítása - Aktuális kérdések
Лг~ ii -elosztással van baj, nagyon kevés az a %, ami a felsőoktatásra jut. A mi intézményünk létszáma az össz.intézményi létszám 3 %-át teszi ki, s ebből adódóan a ránk eső rész rendkivül kevés, tehát elképesztő helyzetben vagyunk. Mi ezzel a problémával megbirkózni nem tudunk, hacsak valami támogatást nem kapunk. Ezért érezzük szükségesnek állásfoglalásunk eljuttatását a felsőbb szervekhez.Az Egydemi Tanács nevében elkészítettem egy tervezetet, amit itt ismertetni fogok, de ezenkívül mindenki meg fogja kapni és kérem, hogy csak azok küldjék vissza, áciknek van hozzáfűzni valójuk, akik egyetértenek vele, nem kell hogy visszaküldjék. Most pedig felolvasom a tervezetet. A Magyar Képzőművészeti Főiskola Egyetemi Tanácsa a Főiskola Szervezeti és Működési Szabályzata ?•§•!.b/pontjában rögzített joga / és előirt feladata!/ szerint az 1908. október 6-án megtartott ülésén megvizsgálta a Főiskola pénzügyi helyzetét. A vizsgálat lehangoló tapasztalatai után az Egyetemi Tanács szükségesnek tartja az alábbi ÁLLÁSFOGLALÁS megfogalmazását abból a célból, hogy Főhatóságunk - és minden más illetékes - figyelmét felhivja a képzőművészeti felsőoktatás költségvetési normáinak tarthatatlanságára. 1. Bár a művészeti főiskolák hallgatói az egyetemi-főiskolai diákság 3 %-át teszik ki csupán, és ennek csak egy része a képzőmüvészhallgatók száma, meggyőződésünk, hogy a vizuális kultúrával foglalkozó szakemberek szerepe, súlya és felelőssége sokkal nagyobb, mint ahogyan ez az arányszám mutatja. A fejlett gazdasággal rendelkező országok példája bizonyltja ugyanis, hogy sem gazdasági, sem politikai reform nem képzelhető el kulturált, vizuálisan müveit emberek nélkül. A mi gazdaságunk sem fog előrelépni, ha nem vesszük tudomásul, hogy társadalmunk morális, etikai, kulturális gondjai ugyanolyan súlyosak, mint a gazdaságiak. Ezeknek a gondoknak a felszámolása, a kultúra és műveltség új értékeinek megteremtése olyan sürgető feladat, amit nem tekinthetünk távlati célnak. Ennek tudomásulvétele nem jelenthet csupán szólamokat. Olyan feltételeket kell teremteni, olyan döntéseket kell hozni, amelyek az emberi élettel, a létezéssel természetesen együttjáró szükségletté emelik a kultúrát.
