Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. december 10. / Egyetemi Tanács ülés - Javaslat az ábrázoló geometria c. tárgy új képesítési rendszerére - Művésztelepi munkák osztályozása - Javaslat a művészképzés műhelyrendszerének kialakítására - Bejelentések - Napirenden kívól: az anatómia és tágyábrázoláás tantárgy reformjavaslata
2. számú melléklet Barabás Márton „1/ Kiegészítés a második bekezdéshez: A felelősség, ami bővitésre szorul, hiszen elsősorban mi magunk, hallgatók vágytunk felelősek azért, amit teszünk. A társadalomnak, bizonyos szűrőkön keresztül a főiskolának, illetve - második önmagunknak - közvetlenül praxisunk számára az utóbbi a legfontosabb. /Szükség szerint tágabb elemeket is tartalmazó praxis./ Nem tehetjük a mestert felelőssé azért, amit mondjuk anatómián vagy épp otthon sajátítunk el, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy lehetőségeink vannak, amit vagy teljesítünk vagy csak részben. Tehát arról van szó, hogy felelősek vagyunk legalább annyira, mint a mester, ennek alapján javaslom, hogy a tervezet „dönt" szavát és az e mögött lévő tartalmat módosítsuk, például a „megbeszél" szóra. Tudom, hogy a legtöbb osztályon a döntést megbeszélésekkel helyettesitik, akkor viszont miért fogalmazunk pontatlanul . 2/ A Mühelyoktatás c. fejezet elméleti és gyakorlati tanmenetéhez szeretnék hozzászólni: a különféle irányelvek egyeztetési lehetőségeihez. Eltérő egymástól - szerencsére eltérő irányelvekről van szó - ez következik abból, hogy a művész tevékenysége, de a pedagógusé is emberarcú, egyénitett inkább, mint sok más szakma. Azt kérdem, hogyan lehetséges eltérő irányelvek, örvendetesen különböző pedagógiai elvárások összeegyeztetése anélkül, hogy a valós igények, valós irányelvek ne tompulnának karakternélkülivé, avagy minden mester leadja irányelveit és a növendékeik aszerint dolgozzanak? Természetesen és a növendék számára szükség szerint megbeszélik az adott helyzet nehézségeit, ezek az irányelvek amúgy sem konkrétak, mint például egy szociológus irányelvei, legtöbb esetben csak vizuálisan rögzítettek - jórészt szubjektívak is, sok objektiv elemmel. Két dolog még a tanmenetről:- az egyik az, hogy mint már említettem nem vagyunk, nem lehetünk passziv részesei annak, ami velünk történik. Érettebb embernek alkalmasint van elképzelése arról, hogy mivel és milyen mértékben szeretne fogMkozni;- a másik az, hogy javaslom egy erősen flexibilis, mozgóképes - lehetőség szerint mozgóképes - tág tanmenet létrehozását, amiben dönt/ően a szakoktatók, rögzítenék azt a változtatható rendszert, technikai lehetőségsort, amit igénybe vehetünk. Ok konzultálnának a szakmai tanárokkal és az oktatáson résztvevő hallgatókkal is.”
