Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)

1974. szeptember 30. / Egyetemi Tanács ülés - Oktatási reformok, tantervi módosítási javaslatok - Személyi kérdések - Javaslat szoborportrrék készítésére pályázat útján

го- б -ban a szakmai tanárok közreműködésére van szükség, A művészet­történeti előadások során ezekkel a problémákkal sokat foglal­koznak, sajnos azonban a növendékek addig, amig nem próbálták ki, nem hiszik el mindezt, amit az előadó mond nekik. Gondol­junk csak arra, hogy az 1:500-hoz méretben megadott tervrajz­ba mi módon lehet elképzelni egy képzőművészeti alkotást, oda egy murális feladatot betervezni. Meggyőződése, hogy az ilyen tervezés nem lehet eredményes. Dom/anovszky mester volt az, aki a főiskolát ki akarta mozditani a táblaképcentrikusság ál­lapotából és ezt a művésztovábbképzésen belül szerette volna megoldani. Ma már látjuk és ezt ő is látta, ho^y ilyen módon nem megy. Az idő bizonyitotta, hogy már az első' évben fel kell hivni a hallgatók figyelmét ezekre a lehetőségekre, mégpedig olyan hatásfokon, hogs'- bennük a táblaképcentrikusság már az első évben megszűnjön. A javaslatban felsorolt technikáik bővi­­tése szükséges. Véleménye szerint a vakolattechnika már idő­szerűtlen, hiszen immár harminc éve nem épitenek olyan háza­kat, ahol freskónak való falat lehetne találni és a jelek úgy mutatják, hogy ilyeneket nem is fognak épitani. A modem épí­tészeti szerkezet az aplikativ művészet felé tolódik. Úgy érzi, hogs'- a klasszikus műfajokban kellene a lehetőségeket szélesí­teni /például: a mozaik/. Somogyi József köztudomású, hogs'" a finn építészet világviszonylatban is első helyen áll. Talán sehol sincs olyan nagy háborúság képző- és iparművész között, mint Finnországban. Ma már ott tartunk, hogs'- az építészek önmaguk épitenek plasztikáit és egyéb képző­művészeti alkotásokat. Éppen ezért a maga részéről sem látja járható útnak az építészekkel való szervezett együttműködést. Egyetlen úton tudja ezt elképzelni, mégpedig úgy, hogy a mü­­vésztelepekre hívjanak meg épitészszakos egyetemistákat, dol­gozzanak ott együtt, ennek talán lehet valami vonzóereje és ha csak néhány ember kap kedvet az együttműködésre, már azt is megéri. Raszler Károly ШЖ-Ъап szerzett tapasztalataira hivatkozik, ahol olyan fejlett a mühelykultúra, hogy tudatosan készülnek murális munkákkal is, a grafikusok bevonásával, Sarkantyú Simon a leningrádi tapasztalatokra hivatkozik, ahol igen korszerű ke­rámia és üvegtechnikai műfaj van, hasznos volna,, ha diákcserén­ként ezen a téren javulna a kapcsolatunk. Az 5 éves képzéssel nagyon egyetért. Lisztes István javasolja, hogy a szobrászok e kérdést külön, tanszéki értekez létén vitassák meg, mert ezen a vonalon egyáltalán nem olyan „rózsás” a helyzet, minthogy Z.Gács mester mondotta.

Next

/
Thumbnails
Contents