Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
r í szőr említettem, aki építkezni tud tanítani és szolgálni akar egy ügyet. Ezekkel a problémákkal is komolyan szembe kellene nézni. Át kell gondolnunk, igazak-e előbbi mondataim és van-e tennivalónk. Ha gyengeségeink vannak, vagy valami mechanikus beidegződöttség fékez.bennünket, nem soká kerülgethetjük ezt a kérdést sem. Félreértés ne essék, mindenkinek nagyra becsülöm munkáját, aki itt van, tehát gondom elsősorban nem ilyen vonatkozásban lényeges, inkább az elegen vagyunk-e a kérdés. Összetételünk megnyugató-e? Nem hiányoznak-e olyanok közülünk, akik az ügyet előbbre vihetik? Csupa olyan kérdés, amiben a tétovázás, vagy késleltető, odázó várakozás nem hasznos. Az élet nem áll meg, minden időben tennünk kell ... Fiatal kollégáink, főként a pályakezdőt én álló tanársegédeink sorsa ^helyzete, .iövő.ie Aond számomra. SemmiképpénTnénf lehet egy mechanikus gépezet valamiféle eleve“ elrendelésének_az elvét elfogadni, Természetesen az ellenkezője sem lehet, hogy itteni élet- . kezdésük, mintegy hátránya legyen itteni továbblétüknek. Azt hiszem és remélem, nem félre, hanem megértik, hogy jövőjük, emberig és mindenekelőtt művészi kiteljesedésük függvénye. Ez a közösség is felelős értük, amihez most tartoznak és remélem, hogy szavaimból e közösség egy tagjának az irántuk érzett felelősségét, féltését és szeretetét érzik. Kedves Kollégáim, remélem Barátaim! Beiktatásomkor első megnyilatkozásom az volt, amit most is több alkalommal mondottam, hogy egy ügyet szeretnék szolgálni tisztességgel. Tisztségemre büszke vagyok, értetek, e büszkeségnek csak Ti lehettek a zálogai, különben disz, amire az én koromban már nem lehet hiú az ember. Most is megismétlem, qiás gondolat, sem személyes, sem csoportérdek nem vezet. Szeretném a főiskolát kimozdítani arról a pontról, ahol most, mintha kicsit tétován vesztegelne. Korszerű, dinamikus főiskolát szeretnék - álkorszerüségtől menteset -, melynek Ti is örültök, amelyik emléke- 10 -182/St/197VBJ
