Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
7 sok оly'Ti -vonulata, amit nem lehet tanítani, úgy lehet, nem is kell, de nyilvánvaló azonban az is, hogy - a modern, helyesebben szólva - a kor művészetének van sok olyan eredménye, amik az egyetemes szellemi élet mérföld kövei. Ezekről tudnia kell és benne el is kell igazodnia, különben ki van téve annak a veszélynek, hogy éppen a divat, a szeszély, az olcsó ..háromnapos" művészet vonzásába kerül* Ezeket élénken figyeli, de múltjának vagy korának nagy jelentőségű törekvéseit vagy eredményeit talán már elavultnak is tartja. Igazságtalan lennék önmagunkhoz, ha azt hinném, hogy hallgatóink ilyen értelemben teljesen tájékozatlanok, Azt szeretném elsősorban hangsúlyozni;nem jó, ha úgy kerülnek ki az életbe, hogy azt hiszik, valamit elhallgattunk előttük vagy éppenséggel mi sem vettünk tudomást bizonyos törekvésekről. Természetesen ez nemcsak a nil egyetemünkre érvényes. Nem lehet, hogy úgy érezzék, hogy a mostor akire remélhetőleg mindvégig felnéznek - elhallgat előttük valamit, vagy nem kereshették mellette - felsőbb éves korukban azokat a plasztikai vagy képi lehetőségeket, melyek a kinti élet természetes részei és saját belső örömükkel is találkoznak. Kikerülve a főiskoláról, megbízásaik során már az első alkalmakkor szembe találhatják magukat e kérdéssel. Fokozza ezt a ma építészetének bizonytalan alkalomteremtése a képzőművészeti munkák számlára. Szerves együttműködésről-, kezdettől való együtt alkotásról, annak ellenére, hogy mindenki tudja, ez az egyetlen értelmes mód- elvétve beszélhetünk. Ezért a par exelance képzőművészet háttérbe szorul, akik hisznek is benne, sokszor kényszerűségből olyan engedményeket tesznek, amitől csak szegényednek. Mindjárt és sietve megjegyzem, hogy csak terminológiai zavaromban használom oz előbbi kifejezést- hisz a műfajok összefonódó, határokat feloldó mai helyzete külön tanulmányt igényelne de bizonyára.érthotő, hogy mégis mi a gondom a fenti mondat kapcsán. 179/St/l974/ВJ
