Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)
1972. november 2. / Tanácsválasztó ülés - Rektori tájékoztató a művész- és tanárképzés helyzetéről - Egyetemi Tanács tagjainak megválasztása
3 Hogy ez az új koncepció, amelynek az ország hamarosan igen komoly hasznát fogja látni, lehet és remélem, csak felületes tájékozottságom következtében tüniir rändkivül egyoldalúnak* Bővebben! - úgy néz ki előttem, mintha a természettudományos és matematika—centrikus szemszög újabb és fokozottabb győzelme folytán ez az új koncepció a biológiailag humán beállitottságú és ilyen vonatkozásban nagy képességű ember egészséges kifejlődésének feltételemül útját állja* ügy gondolom, hogy az érzékelés nevelés fakultatívvá tétele, az absztrakt és a sok lexikális tudást feltételező ismeretanyag olyan mértékig veszi igénybe a humán beállítottságúak es amott amúgy is csökkent képességűek minden energiáját, hogy a fakultativ tárgyak felvételére már nem marad idejük, sem erejük. Magamból vagyok kénytelen kiindulni és egyben kényszerülök bevallani - és gondolom, ebben nem vagyok egyedül -, hogy már az én fiatal koromben csupán a matematika, fizika tanáraim példátlan elnézése folytán érettségizhettem, pedig hol voltak akkor még a mai követelményektől? Olyan f8jta, mint én, még ma sem pusztult ki és gondolom, nem is fog, annak ellenére, hogy néha már valamiféle rezervátumban erzem magam* Pedig pártunk és^ormányunk bizalma jóvoltából és a fent említettek ellenére, most mégis én vagyok kénytelen önöknek program beszédet tartani* Hangsúlyozom, mindenképpen egyetértek azzal, hogy a süket ne énekeljen és a vak ne legyen kénytelen rajzolni. Éppen ezért volna egy gyakorlati, talán furcsának és e pillanatban nevetségesnek tűnő kérdésem: mi lenne akkor, ha egy vizuálisan vagy auditivan érdekelt fiatal, iskolaköteles számára például a matematika válhatna fakultatívvá? Milyen szép és milyen értelmes is lenne! Most magam is úgy vagyok, mint egykori szeretett tanárunk, aki egy vitánk alkalmával azt mondta: "no! lehet hogykerhaSágokat mondtam, de én ezt nagyon komolyan gondoltam.” Elnézést kérek az illetékesektől, csak az egyoldalú tenyészet réme és az élet sokoldalú szinességének veszélyeztetettsége kényszerítőtte ki belőlem ezeknek a keserű gondolatoknak a kimondását* Önöktől is elnézést kérek tisztelt Tanári Kar, hogy e témánál ilyen hosszan időztem, erre engem az egész nemzeti kultúránk jövőjét érintő felelősség tudata kényszerítőtt* S miután e pillanatban még tanárképző intézet is vsgyunk, kötelességemnek éreztem önöket és hangsúlyosan a ma megalakuló Egyetemi Tanácsunkat -, akiket a jövőben különösebb felelősség terhel - a tanárképzésünket érintő kérdésekről tájékoztatni.*Hozzáfűzve a már elmondottakhoz annyit, hogy a főiskola harcolni fog régi tradícióihoz hiven, az ország vizuális nevelését képviselő tanárok képzéséért a megmaradt lehetőségek minden szintjén, hasonlóan az egyetemek gyakorlatához, a nevelés ellenőrzésének jogaiért is.'1 Meg kell mondanom, hogy ezt a rövid tájékoztatót egy évvel egyetemmé válásunk után, székfoglalónak és program beszédnek szánom* Azért csak most, mert az Ideiglenes xanacs által jóváhagyott és miniszterünk által elfogadott Szervezeti és Tanulmányi Szabályzót csak most ad lehetőséget az
