Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)
1973. február 14. / Egyetemi Tanács ülés - Vizuális nevelés helyzete - Tájékoztatás decemberben lezajlott revizoti vizsgálatról - Építkezési munkálatok - Hallgatók anyagellátása - Beszámoló az 1973/74. évi felvételi vizsgáról - Művésztelepek - Könyvtár helyzete - Restaurátor- és Konzervátorképző Intézet személyi krédései
2 Domanovszky Endre üdvözli a megjelenteket és az Egyetemi Tanács mai ülését megnyitja, egyben bejelenti az 1/ Napirendi pontot: Tájékoztatás a vizuális nevelés helyzetéről Bejelenti, hogy az Elnökség a Vizuális Nevelési Bizottság Pátzay Pál vezetésével megkezdte munkáját. Tájékoztatást ad arról, hogy a Művelődésügyi Minisztériumban dr. Gosztonyi János miniszterhelyettes foglalkozik e témával. Néhány nappal ezelőtt a Szövetség elnökét Somogyi Józsefet és őt magához hivatta. A beszélgetés során megállapodás történt abban, hogy a vizuális nevelés kérdésében a Főiskola meghallgatása és jóváhagyása nélkül a minisztérium nem tesz intézkedéseket. E beszélgetésen jelen volt az illetékes osztály és az OPI vezetője, akik ezt a megállapodást magukra nézve is tudomásulvették. Pátzay mesterrel való előzetes konzultáció nyomán javasolja, hogy a már működő bizottságot ki kell egészíteni olyan tagokkal, akik a gyakorlati munkával foglalkoznak. Elképzelései szerint igy a bizottság 10-15 fővel működne. A miniszterhelyettesi megbízás után, a tegnapi napon, a Szövetség és a Minisztérium képviselőjével Tamás Ervinnel és dr. Domonkos Imrével megbeszélést^ tartottak, és a már korábban kialakult állásfoglalásokban megállapodtak. Nevezetteket felkérte arra, hogy a kibővítésre tegyenek személyi javaslatot és készítsenek tervet a munka beindítására. A kiegészített Bizottság személyi javaslatait fel kell azután terjeszteni dr. Gosztonyi János elvtársnak. Pátzay Pál mint az Elnökség által megválasztott vezetője e Bizottságnak, tiltakozik az ellen, hogy őt a miniszterhelyettesi megbeszélésre nem hívták meg. Hangsúlyozza azt a véleményét, hogy ilyen magas létszámú bizottsággal dolgozni nem lehet. Egyben javasolja, hogy e munkába Bence Gyulát, aki rendkívül nagy tapasztalatokkal rendelkezik, vonják be. Határozatot vár arra nézve is, hogy a szálak kinek a kezébe fussanak össze, mert a maga részéről az adminisztratív feladatokat vállalni nem tudja. A továbbiakban arról a tűrhetetlen helyzetről beszél, ami a tanárképző főiskolákon tapasztalható. Itt ugyanis rajztanárokat képeznek ki, akiknek sejtelmük sincs e szakma lényegéről. Az első probléma ott jelentkezik, hogy ezen a területen kell rendet teremteni, ez'pedig az említett főiskolák egzisztenciális kérdéséibe ütközik.
