Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1972-1973 (1-a-64)
1972. december 22. / Egyetemi Tanács ülés - Az 1973. évi költségvetés - Az egyetemes vizuális nevelés
/- 3 -Paulikovics Pál szükségesnek tartja meghatározni, hogy a különböző iskolatípusoknak milyen mértékben van szükségük a vizuális nevelésre. Tudomása van arról, hogy a szakközépiskoláknak van ilyen igényük. Somogyi József állást foglal a vizuális nevelés létjogosultsága és szükségessége mellett. Véleménye szerint komolyan meg kell vizsgálni az általános és középiskolák rajzoktatásának színvonalát, sőt ezen túlmenően nem árt vizsgálódni az Iparművészeti Főiskolán sem. Alapvető hibának tartja azt, hogy hallgatóink 70 %-ban művésznek vallja magát és mindössze csak 30 % hajlandó tanítani. Sajnos azzal is szembe kell néznünk, hogy az ország rajzpedagógusainak 70 %-a nem tudja mit és hogyan kell rajzot oktatni. Nevelési módszerük nem korszerű, a szakiskolákban pedig azt sem tudják, hogy ez létezik. A közel múltban résztvett már olyan értekezleten ahol ez a kérdés volt napirenden, javasolja Pátzay mestert az ilyen tárgyalásokra delegálni. Végül kételkedik abban, hogy egy 14 éves gyereknél eldönthető-e a tehetség kérdése. Balogh Jenő kijelenti, hogy a vizuális nevelés helyzete válságosra fordult, ennek oka a szakmában keresendő. A mai napig sem sikerült a szakmával megértetni, hogy nem azonos a rajzoKtatással, viszont e nélkül nem bontakoztatható ki a vizuális nevelés. A XIX. századi orosz rajzoktatás módszeréről beszél. A felszabadulás után megindult egy fajta rajzoktatás, ez nem volt elfogadható. Bár azóta történtek jelentős ujitások, a rajzoktatás jelenleg mégis az 1950-es évek állapotában van. A gyakorló pedagógusok közül sokan nem ismerik a vizuális nevelés lényegét, ennek ellenére a rajzot a készség tárgyak körébe sorolják. Ennek pedagógiai helyét kell tisztázni. Kifejti azt is, hogy már évtizedek óta a képzőművész társadalom elszakadt a rajzoktatástól. A vizuális nevelés fogalma rendkívül szűk körben tisztázott, hiszen a Tudományos Akadémia illetékesei sem voltak képesek lényegét megérteni, a Szövetség vizuális bizottságának sincs fogalma erről és ez utóbbiban valóban Pátzay Pál sok segítséget nyújthat számunkra. A legutóbbi szovjet kiküldetése alkalmából a szakemberekkel próbált erről a kérdésről beszélni, de voltaképpen ott sem értették meg a dolgok lényegét, örömére szolgál, hogy a Párt most behatóan foglalkozik e kérdéssel. A bizottságnak - véleménye szerint - akkor fog a legnagyobb ellenállásba ütközni, ha elképzeléseit a jelenleg működő rajztanárokkal kell megvalósítania. Aki segítségünkre lehet, az csak az a néhány működő rajztanár, aki az utolsó 20 évben tőlünk kikerült, őket azonban elsodorja a hétköznapi élet.
