Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1969-1970 (1-a-61)
1970. június 22. / Igazgatói Tanács ülés - Tanévzáró beszámoló - Tájékoztató a következő tanévvel kapcsolatos néhány kérdésről - Jelentés a főiskola KISZ szerbezetének munkájáról
- 10 -tp hallgatókban felébresszük az Öntudat, a tudatosság uj rangját, melynek segítségével képességeik összefoghatok lesznek. Képesekké válnak a minőségi rendről szerzett információikat a lehető legnagyobb egységbe tömöriteni, a gyakorlatba átültetni és befejezetté tenni szakágukat a kitűzött határok számán belül az integráció irányában.” %jd tovább s ez következik* " Kizárunk mindenr az ösztönösségre támaszkodó engedményt: a kreáció, az alkotás csakis az összefüggésekből és struktúrákból ugrik elő, melyet előzőleg és szigorúan programoztak.” 3tb. Mindent elsöprő prgoramja ellen na yon kevés ellenvetés hangzott el. Egy uj kibernetikus esztétika hajnalhasadását hirdette meg s egyben a múlttal való gyökeres leszámolást is. Nem térhetek ki arra ho(yan nyilatkozik meg az orthodoxul értelmezett strukturalizmus aiapelve az egyes művészeti ágakban. A közös jellemzőikről azonban igen. Minden jelenség önálló önvezérlési struktúra, melynek mint említettem nem a jelentése, csak a szerkezete fontos. Ezek a szerkezetek csak a jelenben élnek, nincs történeti beágyazottságuk; a struktúrák elemekre bonthatók, az elemek binomok: konvencionálisán összetűzött jelekből és jelentésből állnak. A izolált jeleket viszont tetszőlegesen, pontosabban: mesterséges modellek szerint imét öszsze lehet állítani géppel, vagy anélkül. Láttam intézmények belső életéről fotókat, szobrászképzésről filmet, ahol az első évfolyamban fentiek szellemében alkottak. Az ebbe a szemléletbe sorolható törekvések egyetértenek abban, hogy minden értelemre és célra irányított irodalom, művészet ellen vannak. A másik polus, szemben a szcientista neopozitivista filozófiai indítású áramlatokkal a vad-anarchista lázadásokat képviselőké. Itt nincs szó matematikai kiszámitottságról, elméletekről, természettudományos alapozottságról. Minden formát szét keli rombolni, kétségbeesés, az otthostaianság, a világundor jelei láthatok, tapasztalhatók, kém laboratóriumi kisór- ' let a művészet és egyáltalában túl kell lépni a művészeten, el is kell azt vetni, életté kell változtatni - a művészet feladata többé nem a művészet hanem az élet, a világ megváltoztatása. Ide sorolhatók a pop art korábban - a mint a gépi civilizáció elleni, a fennállót elfogadni nem tudó gúnyos fintor, majd az azóta kialakult earth-art, az arte-povera, amikor a művész már nem is akar művész lenni, csak jelenlétét óhajtja dokumentálni a természetben - pl. egy a tájba beleképzelt vonaxlal, vagy a civilizáció nyersanyagából, hulladékából összeállított még hulladákszerübb halmaz előállításával. Jellegzetesen individuálisromantikus anarchista szemléletű lázadás ez a technika, a gép, a munkamegosztás, az elidegenedés ellen; "intellektuális luddizmus” mondta Snov,, olyan lázadás, azonban mely már eljutott a legtágabb értelemben vett művészet tagadásáig is. Szívesen kapcsolódik anarchista mozgalmakhoz, mert azokban minden zárt forma, minden szervezettség bontását láthatja. A jelen nyugati