Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1968-1969 (1-a-60)
1968. november 15. / Igazgatói Tanács ülés - Felvételi vizsga módosítására beérkezett javaslat vitája - Építkezési munkálatok - Kérelmek - Évfordulóval kapcsolatos teendők
л- 2 -Domanov szky Endre szeretettel üdvözli a megjelent vendégeket, valamint a Tanács tagjait. Az ülést ezzel megnyitja. 1/ napirend: A főiskolai felvételi,vizsga módositási javaslatának vitaja Megállapodásunk értelmében kértük a szakmai testület javaslatát a tárgyban, amiért évente érte bírálat, sokszor heves támadás a főiskola vezetését. Mindössze egy javaslat érkezett be, Ék Sándor mester részéről, melynek másolatát a Tanács minden tagjának, tanulmányozás céljából megküldtük. Szives hozzászólásukat kérjük. A magam részéről a javaslathoz csak később szólok, annyit azonban már most leszögezek, hogy nem állítom, hogy a jelenlegi gyakorlatunk a legjobb, mely lényegében a több évtizedes gyakorlat, kiegészítve a titkossággal. Pátzay Pál: Ami kényelmi kérdés. Domanovs zky Endre: A kényelmi kérdésen kivül védekezés az erőszak ellen. Mivel nem állítom, hogy az egyetlen helyes módszer, gondolkodjunk a munka megjavításán. Csupán arra kérem a jelenlevőket, hogy olyan módszereket, amelyeket a múltban, mint rosszat mér elvetettünk, ne javasoljanak. Pátzay Pál: Ék Sándor javaslatával szemben az aggodalmam a létszám. Azt hiszem a 80-I00 ember egy éven át történő elhelyezése megoldhatatlan. De az egyéves felvételi vizsga ellen szól az is, hogy azok, akik egy év múlva nem kerülnek felvételre, azok legfeljebb hippik lesznek, de többé rendes foglalkozásba vissza nem zökkennek. A hallgatók az első évben olyan zseni öntudattal járnak-kelnek, amit legfeljebb csak a III.évben lehet letörni, legjobb esetben akkor jön csak rá, hogy még nem tud semmit. De ha igy van, az is egy haladás már. így tehát Ék Sándor elgondolása ideális, de keresztül vihetetlen. Dem tudom, az esti tanfolyamunk nem pótolja-e ezt a lehetőséget? A magam részéről a jelenlegi gyakorlatunkban csak az az egyetlen kifogásom, hogy a szaktanárok nem érintkezhetnek a vizsgázókkal. Állítom, ha a jelöltre ránézek, megmondom, tehetséges-e vagy sem, mert a személyiség állaga nélkül nem lehet megismerni az ember tehetségét. A kettő összefügg, vagyis a rutin rajzoláson keresztül nem lehet Ítélkezni. Javaslatom tehát: a szaktanárok ismerhessék meg a vizsgázókat. A titkosságot nem befolyásolhatja ez a tény, hiszen nem ismerjük a jelölteket és amúgy sem tételezhető fel egyikünkről sem, hogy tehetségtelen emberre teszünk javaslatot, mert egyikünk sám vállalja a továbbiakban a velük való bajlódást.
