Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1968-1969 (1-a-60)

1968. november 15. / Igazgatói Tanács ülés - Felvételi vizsga módosítására beérkezett javaslat vitája - Építkezési munkálatok - Kérelmek - Évfordulóval kapcsolatos teendők

Ль

— б —

Вег da. Brnöné:

Egyetértek azzal, hogy a második héten minden felvételizővel egyénenként foglalkozzunk, azonban az igy nyert benyomások nem mindig egyeznek a gimnázium négy éves tapasztalataival.

J s.va so lom - ha a technikai feltételeket biztosítani tudjuk - az esti tanfolyam létszámát emeljük, talán 4o főre és velük foglalkozzunk rendszeresen, talán szeminárium szerűen, ahogy azt már korábban el is határoztuk. Ilymódon több tanár véleménye alapján állhatna össze az a stáb, akik méltók a felvételi yizsga második hetére.

Talán megoldást abban is lehetne keresni, hogy a három művészeti gimnáziumban a tantestület egy-egy tanára megismerkedne a hozzánk jelentkezőkkel, tanulmányi munkájukkal és az igy nyert tapasztalatok alapján be lehetne hozni jelölteket a második heti vizsgára. Talán ilymódon lehetne estire is nappalira is válogatni, tehát lefelé válogatni az első évre.

Kádár György:

Amennyire én ismerem, a művészeti középiskolákban az alakrajzi nevelés nagyon alacsony színvonalon mozog.

Pátzay Pál:

Van arra mód, hogy a főiskola szakfelügyeletet gyakoroljon a művészeti gimnáziumok felett.

Végvári Lajos:

A művészeti gimnáziumok szakfelügyeletét érdemes volna újra bevezetni, pl. a művészettörténeti oktatást is jó volna egyeztetni velük. Amikor kijártunk, igényeinket közvetlenül tudtuk érvényesíteni. Ha nem is olyan szigorú formában mint eddig, de ismét meg kellene kezdeni a felügyeletet.

Szirmai Györgyné:

Ha a tantestület vállalja, mi csak örülünk a kezdeményezésnek. Balogh Jefaő:

Éveken keresztül részt vettem olyan tanári bizottságban, amely beszélgetéseket végzett a jelöltekkel korábban a művészeti gimnáziumban, azután itt. Tapasztalatainknak a döntésnél nem volt semmi különösebb szerepe, de ha saját jegyzeteimet később elővettem, kiderült, hogy bizonyos esetekben jóslásaink helyesnek bizonyultak. Ha visszaállítjuk ezt a gyakorlatot, akkor annak csak úgy van értelme, ha figyelembe is vesszük a döntésnél.

Megbízatással tárgyalásokat folytattam egy szak-pszichológussal arra a kérdésre, hogy a tudománynak van-e objektiv mérési lehetősége, az volt a válasz, hogy szabatos módszerről nem tud beszélni, legalább is a mi körülményeink között. Hogy valami eredményt tudjon felmutatni, legalább egy éven keresztül kell vizsgálnia az esetet. Gyakorlatilag ez az ut nem igen járható, de talán az elsősökkel meg lehetne kisérelni, annyit talán megér az ügy. Talán érdekes lenne megbizni, hogy egy dolgozattal munkálja ki eredményeit, mert vannak eddig is figyelemreméltó megjegyzései .