Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1968-1969 (1-a-60)
1968. november 15. / Igazgatói Tanács ülés - Felvételi vizsga módosítására beérkezett javaslat vitája - Építkezési munkálatok - Kérelmek - Évfordulóval kapcsolatos teendők
4 A4 Ék kolléga javaslata nagyon szép és nagyszerű volna, ha nem volna két nagy hibája. Az egyik: a gazdasági kihatása, a másik: az érzelmi. ad 1/ Az államhatalomnak nagy összeget kellene befektetnie, hogy az ilyen nagy létszámot egy éven keresztül ellássa szociálisan, hogy tagjai élni tudjanak Pesten. Ha ezt nem lehet biztosítani, akkor máris előselejtezés történik abban a vo- • natkozásban, hogy a jó családból származó gyerekek tudják csak vállalni, a szegényebbek már nem. Ide kapcsolódik a helyiség és az adminisztráció kérdése is. De ha mindezt elő is lehet teremteni, előtérbe lép a 2/ az érzelmi kérdés. Sajnos mi olyan érzelmi emberek vagyunk, hogy nincs szivünk eltanácsolni senkit. Javaslatom Pátzay mesteréhez hasonló: a tanári kar a jelöltekkel személy szerint lépjen érintkezésbe, hiszen olyan ember ismerettel rendelkezik, hogy ránézéssel is sok mindenre l-ofaetuá következtetni. Javaslom továbbá, tartsuk meg a régi felvételi rendszert, aminek már közel loo éves múltja van, Ш a hallgatói létszám a jelenleginél legyen nagyobb, de az első év legyen feltételes, aminek végén könyörtelen szelektálást hajtsunk végre. Indokolja javaslatomat az a tapasztalat, hogy azok, akiknek lehetőségük volt előképzettséget szerezni, valahol már megtanították rá, hogy miképpen érhet el egy bizonyos technikai felkészültséget, előnyben vannak azokkal, akiknek minderre nem volt meg a lehetőségük, holott esetleg tehetségesebbek, mint az előbbi kategóriába tartozók. Kádár György: Magam is Pátzay mester véleményéhez csatlakozóm, vagyis ahhoz, hogy szükségesnek tartom a vizsgázókkal kialakítandó személyes kppcsolatot. Nem értek azonban egyet Krocsák kollégával, mert éppen azt tapasztalhatjuk, hogy akik itt végeztek, igy vagy úgy, megállják helyüket. Nem érzem indokoltnak a létszám emelését sem;éppen azért, mert magamat teljesen alkalmatlannak érzem a kiszürésérzelmi okok miatt. Ha megnézzük a lo év óta kibocsátott fiatal művészeket, láthatjuk, hogy kiválasztásunkban olyan nagy hibák nem voltak, mert nem igen akad olyan, akivel hiba volt elvégeztetni a főiskolát. Azt sem látom biztosítottnak, hogy a kevésbé képzett munkásparaszt fiatalok miképp kerülhetnek előtérbe. Nekem is az a véleményem, hogy nagy és mélyreható változtatásra nem számíthatunk, mert a jelenlegi gyakorlatunk az addi- | giakhoz viszonyítva, még mindig a legjobb és a roham ellen velünk szemben védettséget ad.
