Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)

1968. március 18. / Igazgatói Tanács ülés - Tanterv továbbfejlesztése

8- 5 -Erre a szabadságra nevelni, edzeni kell az embereket, ott kezdeném, hogy nagyon szigorúan venném a szakmai órák látogatottságát. Elméleti vonalon elfogadom az elképzeléseket .

De szükséges a felvételi vizsga rendszerét is megváltoztatni. Vegyünk fel több hallgatót, mert egy vagy két hét alatt nem lehet megítélni biztonsággal az alkalmasságot, pláne, hogy a nagyfokú bizalmatlanság miatt, a felvételi vizsgán nem ismerhetjük meg a jelölt egyéniségét. Én csak úgy tudok felvételre javaslatot tenni, ha megismerem a gyereket, akinek a munkáját azonosítani tudom. Csak igy mondhatok Ítéletet. Ennek a bizalmatlanságnak semmi értelme nincs. Feltételezi bárki is, hogy egy tanár képes csupán protekciós alapon négy éven át tehetségtelen embereket vállalni?

Tehát véleményem szerint, az I.év végén szelektálni kell.

Krocsák kollégának van a legnehezebb dolga, mert az övé tételes anyag. Mint államvizsga bizottsági tag, évek óta résztveszek a művészettörténeti államvizsgákon és ott mindig is az érdekelt minket, hogy a kérdezett hallgatónak mi a felfogása, a saját véleménye és nem az, hogy tételesen mit tud.

összefoglalva javasolom: v

1/ reformáljuk meg a felvételit, több hallgatót vegyünk fel és az első év végén szelektáljunk, de ezt hajtsuk végre kíméletlenül. Tüdvalevő, hogy művészetre oktatni nem lehet, mi csak a mesterséget tudjuk megtanítani,

2/ a kötelező tanári oklevél megváltoztatása,

3/ szakmai órák látogatásának megkövetelése.

Szirmai Györgynél

Az összefüggésekre szeretnék rámutatni. Nekem hivatalból könnyebb lenne azt mondani, hogy maradjunk a réginél, de nagyon lelkesen támogatom a kezdeményezést, azt, hogy azt nézzük, mi van a hallgatók fejében, mennyire alkalmasak a pályára, hogy mennyire tudnak marxistává lenni. A Zeneművészeti Főiskolán ugyanez a folyamat megy végbe, ugyanennek a koncepciónak jegyében.

Az összes egyetemek, főiskolák részére készül egy nevelési konferencia, ennek tézisei elkészültek, amely éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik részletesen. Célja az önálló gondolkodás elősegítése, ennek a tulajdonképpen ránkmaradt középiskolai fokú egyetemi oktatásnak feloldása, minél több lehetőség biz- . tositása.

Biztos vagyok abban, hogy minden értelmes ember magáévá teszi az elképzeléseket. A feladat sokkal nehezebb, mint eddig volt, nehéz a magasabb óraszámot kihasználni, a hallgatókat feladatokkal ellátni. Nagyon nehéz feladatot ró az elméleti tanszékekre is, amit nagyon üdvösnek látok, mert a különböző tárgyak koncentrálásával nemcsak a korok koordinációjához jutunk el, hanem a szemléletihez is.