Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)

1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése

- 3 -tését, szerkezeti szabatosságát, a részletformák egymáshoz és az egészhez viszonyított arányosságát. Ne kívánjuk meg még a befejezettség látszatát, mert ez most még csak hamis látszat lehet. A feladatok ezen a fokon rövid időtartalmuak, inkább gyakran változók. Az élőfej utáni mintázás feladatok közé, amenynyi**e a rendelkezésre álló idő engedi, adjunk egy-egy emléke-' zetből való mintázási feladatot is. A növendék, amit modell után mintázott, kísérelje meg most emlékezetből megmintázni.

Ezek a feladatok csak addig tartsanak, ameddig az emlékezetből futja. Csakis arra valók, hogy a növendék formaemlékezetét gyakorolja, illetve hozzászoktassa magát ahhoz, hogy amit lát, emlékezetében felhasználhatóan megtartsa.

Mikor az élőfej módszeres mintázásában némi gyakorlatot, mesterségbeli otthonosságot elért a kezdő, önbizalma megnő és vágya támad egész alak mintázására. Ennek a természetes vágynak betöltésére adjunk egy akt feladatot. Egyszerű pózban álló alak legyen e -feladat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdő növendék érzelgő kifejezésü bonyolult mozdulatba szeretné beállítani a modellt. Ne engedjünk ennek ??. óhajnak. A tanár a növendékeivel együtt állítsa be a modellt, mégpedig ne előre kigondolt, hanem a modell testalkati sajátságából természetesen következő egyszerű álló pózba, megmagyarázva, hogy miért igy, vagy úgy. Ez a modell-boállitás, a tanárnak kiváló alkalmat ad arra, hogy a kompozíció elemi szempontjait felvesse és gyakorlatilag megvilágítsa. A feladatot legcélszerűbb egyharmad életnagyságban készíteni. Nagyobb alak áttekintését még nem várhatjuk el. Azonban a méret -és az arányok pontosságát meg kell követelnünk, nehogy azt mintázza a növendék, ami ’’kijön". Ez a ffeladat általában gyatra eredményt szokott hozni. A növendékben jcsüggedést okoz, ezért titkolt örömmel tér vissza a fqjaintázás- i hoz és várakozással gondol az anatómiai ismeretek megszerzésére.

A fejmintázási feladatok most^már nagyobb n«llrósszel együtt végzendők. Lehetőleg mezítelen nyakkal, különös figyelemmel a nyakgödör, a kulcscsontok, a fejbiccentő meg a fültő, a tarkó és a csuklyásizmok egymásbaépülésére.

Az egész alak mintázása, kivált az elevenebb szellemű növendékeknél, szaporább vázlatkészitésre ösztönöz. És most már sarkalnunk is kell arra, hogy szobor-elképzeléseiket rajzban,