Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)

1954. január 5. / Főigazgatói Tanácsülés - Ék Sándor felveti a diplomamunka-kiállítás nyilvános voltát74 - Radimietzky ezredes beszámol a honvédelmi ismereteknél elért eredményről - Meller Pétertől elveszik a művészettörténet tanszéket - Neves volt tanárok üdvözlése születésnapjaik alkalmából - Pap Gyula fegyelmi ügye - G. Szabó Kálmán nyugalmaztatásának ügye - Hallgatók kérelme hogy rajztanárképző főtanszakról más tanszakokra mehessenek át - Berki Viola fegyelmi ügye - Barcsay Jenő Kossuth díja

Én sem emlékszem egészen határozottan a kijelentésre, de elv hangzott, kapcsolatban állott azzal a fegyelmi üggyel, ami akkor volt* Berki Vfeola fegyelmi ügyének tárgyalásán. Lényege az, hogy felvételi kérelmében eltagadta származását, úgy jött ■ ide, mint szegényparaszt származású, noha birtokos családból származik* Nézeteltérés volt a fegyelmi büntetés körül, s ennek kapcsán mondottam, hogy gyakran hallani és nem éppen a tehetségtelen emberek részéről, végzősök részéről is - hogy nem nagyon szeretik a Főiskolát. Többször hallottam nem olyan hall tatóktól, akikre a főiskola nem lehetne büszke,- olyan nővén- , dékektől, akik jól végeztek főiskolai szempontból is, örülnek, hogy kikerültek innen és-nem szivesen jönnek a Főiskola tájára, Ellentmondásnak látszik, hogy kivánják a hatéves főiskolát. Ez az ellentét abból adódik, hogy nem a szakmai munka ellen van- > nak. Ilyen probléma van, ez tény. De tény az is, hogy ezt a két jelenlevő hallgató élőtt nem volt helyes elmondani, való- ' szinüleg nem gondoltam arra, hogy ők is ott vannak. Hogy ezt az észrevételt megtettem, nem volt helytelen és máskor is megteszem. De helytelen volt, hogy ilyen szituációban mondottam.- Többet nem tudok mondani.

Lehetséges, hogy ilyen hangulat van, s ezt a tanárnak közölnie kell, hogy javíthassunk. Lehetséges, hogy elkövettünk hibákat és lehet, hogy ez a hangulat nem a szakmai munkára vonatkozik, hanem-az elméletre vagy a fegyelemre. Nem is azt kivánom, hog3 Bencze elvtárs "mea culpá"-zon, inkább azt várom, hogy magya- ■ rázza meg, mire vonatkozik ez a kijelentése, mi a panasz, miben látja ennek okát, hogy a hallgatók igy nyilatkozna*./ Mondja el, hogy erre felfigyelve, javíthassunk rajta. Ha a hallgatók nem szivesen járnak ide és nem akarnak alkalmazkodni a fegyelemhez, talán túlságosan szigorúan, mereven kezeljük ezt a kérdést. Valószinüleg ez a fegyelmi ügy váltotta ki ezt a hangulatot.

Olyan növendékektől hall az ember ilyen kijelentéseket, akikre a Főiskola büszke lehet, példamutató, rendes emberek. Nemcsak az én osztályomon, de ott is felmerülnek olyan észrevételek, amelyeknek humoros felfogása a **tökavató" volt. De ennek volt komolyabb alapja i-s. Ennek alapját abban látom, hogy a hallgatóság nem tud bizalommal lenni a tanulmányi osztály vagy Rozsnyai elvtárs,- mondjuk a pártszervezet felé. Amikor Lukács Ágnes és köz-öttem lefolyt verses érintkezés kapcsán szó volt a Főiskola problémáiról, feltettem azt a kériést, jöjjenek fel az osztályra és beszéljenek egészen nyiltan a hallgatókkal a-' zokról a problémákról, amelyek őket nyugtalanságban tartják. Lukács Ágnes és Rozsnyai elvtárs is azt mondták, lehet erről szó. Amikor az osztály elé terjesztettem ezt, a hangulat mindjárt fagyossá vált, azt mondták: úgysem tudunk egymás iránt felmelegedni, nem tudunk őszintén beszélni, az egész formális lesz, ennek nincs értelme. Az egész osztálynak teljesen egy véleménye volt, pedig különböző emberek vannak együtt, s vannak közöttük jó tehetségű és politikailag fejlett hallgatók is Ez a helyzet általában és nemcsak nálam. S én külső pártszervezetektől hallottam olyan hangokat: ha igy áll a helyzet, akkor egy kommunista tanár miért nem mer nagyobb nyíltsággal bírálni és miért lehet az, hogy kommunista tanár kritikája eile-1 nére is van ilyen szorongó ros§z érzés, ami azt bizonyltja, hogy rossz a kontaktus a hallgatóság és egyes szervek között? Hogyan lehet az, hogy a tanulmányi osztály, a párttitkár és a: hallgatóság - mondhatnám - feloldhatatlan hidegségben vannak