Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. november 17. / Főigazgatói Tanácsülés - Kmetty-Alexin ügy - Koffán ügy - Beck-osztály ügye - Második félév tanmenetének megbeszélése
- ii -sltene. Sokkal nagyobb tapintatot kell erre a dologra fordítani.1 Különösen az lepett meg a megbeszélésen, hogy Simon Ferenc agy ült itt, mint ha a breszt-litovszki béketárgyaláson lett volna. Belátták, hogy Így tárgyalni nem lehet; hogy ezt elfogadom, ezt visszautasítom. Két alkalommal beszéltünk arról az ügyről és megállapodtunk, hogy oskk olyan dolgokkal jönnek elő, amit már megbeszéltünk, erre más történt, Azek a hallgatók korban már nem gyerekek, felnőtt emberek. Be azért néha szükségük van arra, hogy megfogják a kezüket. Ez az igazi nevelési fornája az osztálytanárnak. Ennek a befolyásnak nem szabad kategorikusnak vagy észrevehetőnek lenni. Azzal járjuk le ezt a kérdést, hogy több bizalommal legyünk magunk iránt, hogy mire vágyunk képesek és fontos, hogy összhangot teremtsünk. . Fontosnak tartom, hogy a Főiskola - mely nézetem szerint a művészeti főiskolák közül a legeredményesebben működik - továbbra is zavar nélkül dolgozzon. Szeretném még felhozni, hogy az én rektorságom ideje alatt történt meg, hogy az államtitkár eljött az évnyitóra és felszólította a hallgatókat, hogy heréljék ki a tanáról®.t. Fagy Antal Melén, ahelyett, hogy a rektorral tartotta volna a kapcsolatot, a hallgatókat hivta be a minisztériumba. Három hónapig nem fogadott, mint az intézmény vezetőjét. Ezeknek a kisugárzása még mindig tart. A diákszervezetekkel kontaktust kellene teremteni, hogy az igazgatóság tudjon arról, ami ott történik, Itavaly a.DlSZ-szervezettől jött egy elvtárs és kijelentette, hogy ennyi és ennyi hallgatót kér. Mikor megmondtam, hogy nem leheti kijelenteAtf, hogy nem tárgyalni jött,, mert a DISZ nevében követelhette volna a hallgatók elengedését. Más főiskolákról is tudjuk, hogy a Központi Vezetőség határozata még nagyobb hullámzásokat okozott, mint itt. Véleményem szerint mindezek ellenére hiba volna, ha a kritika feltörését akadályoznánk, vagy hibáztatnánk. Helytelennek tartom, hogy tfozsnyai elvtárs igyekezett összekapcsolni ezt a bírálatot a pártszervezetben történt dolgokkal. A hallgatóknak kötelességük az általuk választott funkcionáriusok bírálata. Abban a kritikában sok igazságos és egészséges elem volt. Ne igyekezzünk ebből arra következtetni, hogy azt a Mtikát ugyanez a dolog indította el. Ilyen merev összekapcsolás helytelen. Véleményem szerint jó, hogy elindult a kritika, reméljük, hogy friss szellemet is okoz; Hogy a kritika ilyen helytelen irányba fejlődött tovább, ez a hallgatók avangardizmusából ered. Nem támaszkodhatunk a hallgatók politikai fejlettségére. Abbén a tekintetben a pártbizottság is hibás, nem ért el ezen a téren eredményt. Ü. nem érjük el, hogy az ifjúsági pártszervezet munkájával segítse a marxizmus-leninizmus oktatását. Nem elég az, amit az elvtársak elmondtak - amivel egyetértek, - hanem mozgalmat kell indítani a hallgatók között. Meg kell nyerni az ifjúsági vezetőséget, és meg kell győzni őket hogy l$pjeiek fel az ilyen dolgok ellen, A vezetőségi órteketleten foglalkozni kell a kérdéssel. Az ifjúságban kialakult egységfront abból következik, hogy egymás között a gyengékkel és a hanyagokkal szemben is folytatnak harcot, iöbbet kellene az ifjúsággal foglalkozni; *1 az ifjúsági taggyűlésen egyetlen tanárt