Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. november 17. / Főigazgatói Tanácsülés - Kmetty-Alexin ügy - Koffán ügy - Beck-osztály ügye - Második félév tanmenetének megbeszélése
7 -tünk, Bech-jük van, Pór-ul jártak, Bán-kodnak* stb.! Simon ©lvtár8 beszédéből kiderült, hogy még r'átzay mester tanításában is vannak hibák. Kuru.cz Bezső november 10-én közölte, hogy azért jelentkeznek freskóra, hogy elkerüljenek a festő osztályokról. Közölték azt is, hogy a Főiskolán nincsen tisztességes osztályzás. Szőnyit veretik, Bernáth kivételez. Hóhány részletet szeretnék ismertetni a jegyzőkönyvből. Véleményem szerint igen kénos volt Beck elvtárs részére az egész megbeszélés, de furcsa lett volna, ha nem hallgatjuk volna meg a diákokat. Simon elvtárs szerint az volna a helyes, ha minden évben más tanál hoz kerülne a hallgató. - A hallgatók megemlítették a szabad tanárválasztást, de vájjon mi lenne, ha a tanárok szabad hallgatóválasztást kérnének. ■# Csűrös holtán bírálatot gyakorolt Bán elvtérs munkája felett, de az nem volt ilyen hangú. /Felolvassa Antal Ilona feljegyzését a Bán osztályon tartott munkamegbeszélésről.'/ Szeretném leszögezni, hogy mi itt nem vádolni akarjuk Beck elvtársat, nem megyünk bele annak tárgyalásába, amit a hallgatók felvetettek, Szó sem lehet arról, hogy határozatot hozzunk, hogy maradjon vagy távozzon a Főiskoláról. Bitó elvtáré felvetette, hogy miért teszik ezt a Beok elvtárssal, mikor ő mindent megtesz értük? A hallgatók azt válaszolták, hogy a mester fél tőlük* k: , Köszönöm Bortnyik elvtársnak a megjegyzését a tárgyalás hangnemére vonatkozólag. Amikor ez a dolog kirobbant, érthetően lesújtott. Mélyen érintett elsősorban azért, mert nagyon fontosnak tartom magam számára is pedagógiai működésemet, (gondolkoztam azon, hogy hol követhettem el a hibát. Hem tudom a felelősséget egyszerűen áttolni a fiukra. Igaz lehet, amit Bortnyik elvt'rs mondott egyszer, hogy egy kiosit túlságosan szabados hangot engedélyeztem az osztályomon. Kétségtelen, hogy az osztályomon látott hibák alapján igyekeztem javítani a dolgokat, a főigazgatóság előtt sem rejtettem véka alá a dolgokat. Az elmúlt évben bizalmatlanok voltak hozzám a hallgatók, de az éwógi jó szakmai eredmények megnyugtatták a növendékeket - legalábbis akkor Így láttam -. Azt hittem, minden baj megszűnt. Be az óv rosszul kezdődött. Agy sorozat technikai hiba, amivel az iskolát is vádoltam. Még súlyosabb körülmény volt, hogy nem sikerült modellt kapni. Vagy hogy az esti munkára nem kapnak megfelelő világítást. Hiba, hogy nem vettem eléggé észre milyen irányban érlelődik a dolog. A legutolsó pillanatban vettem észre, hogy baj van, foglalkoztam is a dologgal, mert súlyos kijelentéseket tette a Főiskola vezetésével kapcsolatban. Leintettem őket: éreztem, hogy nem elég néhány szóval elintézni és megbeszéltük, hogy össze fogunk ülni. Az a megbeszélés sajnos elmaradt. Meggyőződésem, ha ez megtörtént volna, akkor az egész eset nem keiült volna napirendre^
