Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta
Ebben az évben a helyzet úgy alakul, hogy az I. évfolyamot Gyenes, a n;-t Szabó, a III. éveseket Mikus, a IV.-t Beck András és az V. évfolyamot - miután 11 f^allgató van - Pátzay és Stróbl mester vezeti közösen. A festő főtauszaicon a problémák a következők: A festők melyik évben tanuljanak mintázni: a III. vagy az első évben? Ez utóbbi úgy látszik, egészségesebb lenne. Miután a II., III., IV.' és V.’ évfolyam együtt van, ez óriási feladatot ró a tanárokra, meggondolandó, hogy ne vigyük-e át ugyanazon módszert, mint ami a szobrászoknál van, hogy egy tanár vigye végig a hallgatót a négy évfolyamon keresztül. A másik probléma: ennek ellenkezője, ha marad úgy, ahogyan most van, annak súlyos következményellehet gazdaságilag is. II. éves hallgató van 11, ha ezeket szétosztjuk a tanárok között, akkor 2 hallgatóra egy modellt kell beállítani, Ez súlyos anyagi megterhelést jelent. Mivel a programmot szigorúbban akarjuk venni, és a rajzi nevelés szempontjából fontos/ külön rajzórákat adni, úgy, mint a Szovjetunióban - hogy ne azt a feladatot rajzolják, amelyet festenek, - fontos, hogy ne fessenek rajfci órák alatt a hallgatók. Nem lenne-e helyes, ha szovjet mintára külön rajztermeket állítanánk be? Harmadik probléma: A festő főtanszak hallgatói munkájánál láttuk, hogy a felkészültség és tehetség sem elég ahhoz, hogy valakiből jó festő válhasson. Néhány hallgatónál bizonyos fantázia-szegénység mutatkozik. Felmerült az, hogy ezeket a hallgatókat másolásra utasítjuk, ami még jó tehetségű festőknek is csak haszhára lehet. így másoló tanszék felállítására lenne szükség. Kérem az elvtársakat, válaszoljanak erre a három problémára. Nekem az a véleményem, jó, ha a II.,' HI*» IV. ás V. éves hallgatók egy tanteremben dolgoznak, mert jobban tanulnak, ha látnak egy fejlettebb munkát magjuk előtt; ez úgy hiszem, a tanár nevelésénél is többet ér. Nem hiszem, hogy a modell-kérdés nehézséget okozhatna, hiszen rajzdhatja ugyanazt a modellt a II. éves is, amit a III. éves rajzol.* Ez már nálunk bevált. Éppen azt akarjuk, hogy a rajzi nevelést emeljük, és ez igy nem lehetséges, mert az alsóbb évfolyamnak több időre van szüksége a feladat megrajzolásához, mint a felsőbbnek. Ez határozott visszalépés lenne, mert a reform előtt is igy volt az oktatás, hogy az I.-V.-lg; minden hallgató egy modellt rajzolt. Azt hiszem Bernáth elvtárs téved, amikor azt mondja, hogy a hallgatók legjobban egymástól tanulnak. A hallgatóknak elsősorban a tanártól kell tanulniok. Azonkívül tanulhatnak egymástól, hiszen bejárnak egymás osztályába; nyilvánvaló, hogy a II. éves bemegy a felsőbb osztályos munkáját megnézni, hiszen eddig is bejártak, nem szigetelődtek el egymástól, beszélgetnek, kicserélik tapasztalatukat, véleményükat. Az egymástól való tanulást nem is tudnánk megszüntetni." < * \ r A tanárra rendéivül súlyos feladat hárul, hogy a hallgató alkata
