Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1949-1950, 1951-1952 (1-a-45)
1951. január 3. / Főigazgatói Tanácsülés - Osztályozás és a második félévi tanmenet módosítása
mm ~ 4 -Bcrtnyikí Bolgárnak ingy kedve volt a m soláshoz és Te erről lebeszélted. Majd összeülünk Kapóssal és megbeszéljük ezeket, hogy ne legye ek ellentétek, Tény, hory ni fontosnak tartjuk a másoló tanszak felállítáe't, nem most ebben a félévben, hanem a legközelebbi félévben. De az előmunkálatokat már most merkezdhetjük, á hallgatók ismerkedjenek mer vele, ni is a másolás ? á ho spit ál át: nem ment úgy, ahogyan -.eg in dúlt, & múltban jelentéseket kaptunk, most nem tudom, hogy hospltáltak-e a tanárok, mert erről semmiféle jelentés ne t érkezett. Kérem a főtanszakvezetőket, hogy tanáraikat küldjék hospitálni és kérjük, hogy észrevételeiket állandóan közöljék. Szzel kaposolatban megemlítem, hogy egyes hallgatóknál felmerült az a kívánság, hogy a korrektúra anatómiai alapon is rtén jék. Bb a Barcsay tan x nun is. Pafczay: Ha egy mü jó, akkor anatómiailag is jő, -a egy figura el van rajzolva, azt a saját testemen érzem. t -kki XKXtf. Nern helyes, hogy a Barosay az sztályon azt mondja, hogy a osont tál, va *y az izommal valami nincs rendben, e2 már korrigálás. Bor tnyik» Nem korrigál, ellenőrei a hall, at kn l azt, amit az érán tanulnak. ük • -izt úgy lehet .»goldani, hogy a kiértékeléshez meghívjuk Barosay tanárt is és akkor általánosságban beszélhet. BortnyikJ őstől függetlenül, jó ha bemegy az osztályokba hosp tálni. Ha ott van az osztályon és látja, hogy a hallgató a kezet nem tudja jól egrajzolni, akkor a legközelebbi anatómiai 'rán jobbon^megmagyarázza. Nem ott íog korrigálni. Hospitálásról van szó, ó ük i áz, hogy a bonctan tanár bejöjjön az órára, csak azok részéről hangzott el, akiket talán még vizsgára s°m engedünk, mert az ilyenek ódádig valamivel magyaráz- ék azt, homy nem tudnak. Bortnyiki áz osztályzás ügyében tart juk a tanári értekezletet. -- szobrász főtanszakon már volt és most folytatjuk a többi főtanszakokon azzal a módosítással, hogy együttes bírálást valő- 8itunk meg. Őzt a ezobrászaton nem lehetett.mert a nagy szobrokat nem lehetett egy helyre cipelni, ágységes álláspontot foglaljon c el, hogy igazságos és a hallgat >k‘képességéinek megfelelő osztályzást tűnjünk produkálni. Legyünk tekintettel arra, hogy kik azok, akiknek^munk-ja elöttuóklUftk. ^ munkás és parásztszármázisu hallgatók több tehetséggel éö kevesebb íelkészült8éggel jönnek ide, ezt a tehetséget nézzük meg és eszerint osztályozzuk és jobb minősítést fogunk adni, mint annak, aki kévéebbé tehetséges. Vigyázzunk, hogy valóban tehetségeseit vá asszunk ki, azt is vegyük figyelembe, hogy ha már most v nnak olyan hallgatók, akik az osztályozó bízott- 8ág véleménye szerint további fejlő érre képtelenek, ezektől váljunk meg. Nagyon lontos, hogy a hallgatókat ne csábítsuk olyan pályára, ahol nem felelnek meg, hanem már most adjuk meg a lehetőséget, hogy má3 pályára menjen át. Ne engedjük, hogy továbbraia a főiskolán maradjanak, művészeknek képzeljék magukat. Tavaly előfordult, hogy engedményt adtunk, ez hiba volt.
