MNL-OL-XIX-A-83-b 3205-3250/1967

3205/1967. Felvásárlási árak megállapítása

főtipuson belül különféle fomák érvényesíthet ők. Az árhehata- rolás leggyakoribb módja, anikor az árhatóság az irányárat és az attól való í iránya eltérés nértékét szabja neg. Lehetséges az irányéinak kötőt több alkalmazása, anikor az irányártól való eltérés érvényesítéséhez hatósági engedély szükséges és szabadabb, anikor az irányártól a megengedett határokig való eltérés csak az eladóra és a vevőre tartozik.

A szorosabb hatósági árbehatárolás módjaként alkalmazható az is, hogy az árhatóság az.adott termékre az éves átlagárat Írja elő és a konkrét /pl. idény és terület szerint differenciált/ .árat az átlagár betartásával a felvásárló vállalat alakítja ki.

A lazább hatósági ármegállapításnak még kevésbé kötött formájaként alkalmazható, hogy a hatóság irányárat sem szab meg, csak védőárat állapit meg abból a céltól, hogy a kényszer- helyzet, illetve azzal való visszaélés /pl. nagy termés, ugyanakkor elhelyezési problémák/ se vezethessen méltánytalanul alacsony ár alkalmazására, amely nemcsak a termelőt, hanem a jövőbeni termelést is veszélyezteti. A hatóság által megállapított védőár a szerződéssel lekötött mennyiségre vonatkozik átvételi- kötelezettséggel együtt a szabadfelvásárlás utján átvett termékekre kivételesen, külön elbírálás és rendelkezés alapján érvényesíthető. A védőár az,alapárra értendő, amit egyes termékeknél növel a nagyüzemi felár.

Ennek a legkevésbé kötött hatósági árbchatárolási módnak az alkalmazása célszerű a tipikus piaci cikkek jelentős részére.

Indokolt esetben a hatóság által előirt védőár betartásának anyagi konzekvenciáit költségvetési hozzájárulással kell lerendezni.

Az a célszerű, ha a t érnék ok széles körében csak lazább árbehat éjről ás érvényesül, hogy a felek, a vevők és az eladók, illetve azok érdekképviselete, megfelelő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodhassanak a termelési és piaci helyzetben bekövetkező változásokhoz.

MNL OL XIX-A-83-b