MNL-OL-XIX-A-83-b 3421-3455/1966
3428/1966. Az üzemi dolgozók szociális létesítményekkel való ellátásáról
- 2 menyeket, de nem olyan mértékben, mint ahogy ezt a létszámnövekedés, illetve az elmaradás megszüntetése szükségessé tette. Ezért a dolgozók szociális ellátottsága egyetlen népgazdasági ágazatban, iparágban sem éri el a tervezési i rányel vekben meghatározott szintet. Az iparágak közötti aránytalanságok is jelentősek. Különösen nagy a különbség a minisztérium, valamint a tanácsi, szövetkezeti ipar között. A szakszervezetek és állami szervek üzemi vizsgálatai, amelyek a szociális ellátottság kihatásait elemezték, megállapították, hogy a szociális ellátottság lényeges tényezője a dolgozók hangulata és a munkaerő fluktuáció alakulásának. A dolgozóknak ma már minimális igénye, hogy az üzemben az átöltözés, tisztálkodás, stb, lehetősége biztosítva legyen, A nagymértékű lemaradás okát a következőkben látjuk;- A régi üzemek nagy részénél nem volt szociális létesítmény, vagy csak a legminimálisabb igényeket elégítette ki. A meglévő elma - radás felszámolását és a nagymértékű létszámnövekedés által előállt szükségleteket nem fedezték a ráfordítások. így pl, a II. ötéves tervben az állami iparban 130.000 fővel nőtt a munkás állományi létszám, ugyanakkor a létszámnövekedés miatt szükséges szociális beruházások összege csak az uj belépők 60^-ának megfelelő nagyságrendű volt. A beruházási és felújítási összegeknek csak csekély részét fordították szociális létesítmények építésére, bővítésére illetve felújítására,- Bár az előírások, rendelkezések megvoltak /több Kormány és SZOT határozat, MOTI, minisztériumok intézkedési tervei/ a vállalatok nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel, hogy a szükségleteket kielégítő, tervszerű fejlesztést biztosítsák. Közrejátszott ebben a helytelen szemlélet is. Ezért az intézkedéseknek nem lehetett érvényt szerezni. Ilyen körülmények között a szakszervezetek e~ rőfeszitései sem jártak megfelelő eredménnyel. MNL OL XIX-A-83-b
