MNL-OL-XIX-A-83-b 3421-3455/1966
3427/1966. A magánerőből történő lakásépítés fejlesztéséről
2 lyamat lényeges csökkenésére a jövében sem számíthatunk. Ezt a tendenciát, továbbá az állami lakásépítés előirányzatát figyelembe véve a városokban sok igényjogosult család nem juthat állami bér, illetve szövetkezeti lakáshoz. A városokban és a munkáslakta településeken a lakáshelyzet kivánt mértékű megjavításához, - figyelemmel a meglévő lakásállomány erősen leromlott műszaki állapotára - lényegesen nagyobb arányú lakásépítésre lenne szükség. A népszámlálás adatai alapján az országban 734 ezer családnak - közülük 435 ezer gyerekes családnak - nincs önálló lakása. Az önálló lakással nem rendelkező családok közül a családfő társadalmi gazdasági csoportja szerint 291 ezer ipari és egyéb fizikai dolgozó. Az együttélő családok 20 %-&. Budapesten, 20 %-a vidéki városokban él. A közösen lakó családokban élő családtagok száma meghaladja a 2 milliót, s 236 ezer családnak nincs kizárólagosan használt saját szobája. A magánlakásépitésnek a városokban nagyobb szerepet kell kapnia a fokozottan jelentkező lakásigények kielégitése céljából . A Gazdasági Bizottság 1963-ban úgy döntött, hogy a városokban a magánlakásépités fő formájává a többszintes társas— házépitést kell felfejleszteni s már ennek érdekében a harmadik ötéves tervidőszakban jelentős számú társasház megépítésére kell törekedni. A városi társasházépités fokozott szervezési, elő- készitési, lebonyolitási feltételek - ezen belül az épitési igényekkel összhangban álló hitelkeretek - biztosítását igényli. 1. Az épitési területek előkészítése A Gazdasági Bizottság határozatának megfelelően az Építésügyi Minisztérium intézkedett, hogy a városrendezési tervekben megfelelő épitési területek álljanak rendelkezésre és kezdődjenek meg a kisajátítások. A 2/1964.ÉM.számú rendelet szabályozta MNL OL XIX-A-83-b
