MNL-OL-XIX-A-83-b 3341-3375/1966
3359/1966. A műtrágyázás és növényvédelem kérdései
- 3 most már rendkívül időszerűvé teszi, hogy előtérbe kerüljenek a felhasználás hatékonyságának üzemen belüli ás azon kívüli kérdései is. A második ötéves terv időszakában a mütrágyafelhasználást viszonylag gyors ütemü mennyiségi növekedés jellemezte. A mezőgazdaságban felhasznált összes műtrágya mennyisége öt év alatt 55»5 %-kal, hatóanyagmennyisége pedig 66,3 %-kal nőtt. Az 1 hektár szántó, kert, gyümölcsös, szőlőterületre jutó műtrágya- adag 1961-ben 166,2 kg vegyes műtrágya, illetve 38,2 kg hatóanyag volt, 1965-ben pedig már 257,3 kg vegyes műtrágyát, illetve 63,2 kg hatóanyagot használtak fel hektáronként. Ezen belül az ország területének túlnyomó részén gazdálkodó tsz-ek 1 hektárjára történt mütrágyahatóanyag-felhasználás 71,7 kg, a közel háromnegyed millió hektáron gazdálkodó állami gazdaságoké pedig 122 kg volt. /a háztáji és egyéb gazdaságokban történt felhasználás elenyésző./ A rendelkezésre álló műtrágya mennyisége azonban a hazai gyártás ás az import növekedése ellenére sem fedezi az indokolt szükségleteket, és még mindig jelentősen elmarad a fejlett mezőgazdasággal - és a miénknél nagyobb állatállománnyal - rendelkező országok műtrágya- felhasználásától. /Az NEK-ban már 1964-ben 195, Csehszlovákiában lo3, az NSZK-ban 268, Hollandiában pedig 458 kg műtrágya hatóanyagot használtak fel hektáronként./ Hazánkban a kellő hatásfokkal történő hasznosulást nemcsak az össz- mennyiség elégtelensége, hanem a nitrogén, a foszfor és a káli műtrágyák megfelelő arányainak hiánya is nehezíti. Az adott mennyiségen belül a műtrágyákkal történő gazdálkodás hatékonyságának pedig az a legfőbb problémája, hogy a műtrágyák - hatóanyagban számítva - átlagosan mintegy 12 %-os veszteséggel és számos agrotechnikai fogyatékosság mellett kerülnek a talajba. Az üzemen belül IV./5281. I. A műtrágyáielhasználás kérdései MNL OL XIX-A-83-b
