MNL-OL-XIX-A-83-b 3181-3210/1966

3184/1966. Az 1968. évi árreform irányelvei és előkészítésének ütemterve

- 21 Más változatok is alkalmazhatók. Az árhatóság kötelezheti a vállalatokat arra, hogy az uj termék árát az irányárakhoz, a bázisárakhoz /meghatározott keretek között/ arányosítsák, vagy ezt az arányosítást vállalati megegyezésre bizza, minden külön előirás nélkül. Lazább árszabályozási formaként a vállalatoktól megkövetelhető» hogy a kölcsönös megállapodásokon alapuló árakat vállalati árjegyzékbe foglalják, s az állam megkötheti a vállalati árjegyzéki áraktól való eltérés mértékét, vagy előírhatja a vállalati árjegyzéki árak által meghatározott színvonal tartását stb,

с/ Szabad árak /például beruházási gépekre, kooperációs félgyártmányokra és alkatrészekre, bizonyos fogyasztási cikkekre/. Ennek különböző lehetséges formái:- megállapodásos árak, amikor az ár a piaci viszonyok figyelembevételével a vállalati árukapcsolatokban alakul ki;- a kereskedelem által egyoldalúan megállapított árak, amikoris a kereskedelmi vállalatoknak megengedik, hogy a termelői áraktól függetlenül mozgó fogyasztói árakat alakíthassanak ki.

Az építőiparban /ideértve a vas-, fém- és gépszerelési munkákat is/ szintén biztosítani kell azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy az árak a termelési költségek, a piacok értékítélete és az épitéspolitikai okokból szükséges állami preferenciák együttes hatására alakuljanak ki. Ez úgy érhető el, hogy az állam az építési munkák árait közvetlenül csupán bizonyos, - elég tág mozgási lehetőséget nyújtó - rendelkezések révén szabályozza. Az árszabályozó rendelkezéseknek lehetővé kell tenniök, hogy az épitési és szerelési költségek a

lh

MNL OL XIX-A-83-b