MNL-OL-XIX-A-83-b 3331-3365/1964
3339/1964. A mérnöktovábbképzés és a szakmérnökképzés továbbfejlesztéséről szóló 1023/1964. sz. határozat kiegészítése
-8 nyékét támaszt az egyetemekkel szemben« A színvonal biztosítása érdekében arra törekszünk, hogy a szakmérnökképzés előadói szakmájuk legkiválóbb művelői, lehetőleg tudományos fokozattal rendelkező oktatók legyenek, A tanfolyamok kijelölésénél ezért az ipar igényei mellett meg kell vizsgálni azt is, hogy megfelelő oktatókkal rendelkezünk-e. Az anyagi feltételek elsősorban a laboratóriumok berendezésénél lépnek előtérbe. A gazdaságos megoldás érdekében olyan szakokon, ahol nagyobb számú szakmérnök képzésére van szükség, rendszeresen ismétlődő tanfolyamokat kell szervezni, és ezek ellátására az egyetemeken megfelelő laboratóriumokat kell felszerelni. A csak egyszer vagy legfeljebb néhányszor megrendezett tanfolyamok la- laboratóriumi igényeit az üzemek mellett szervezett laboratóriumokban lehet gazdaságosan kielégíteni, ahol ezek a laboratóriumok az oktatáson kívül a műszaki fejlesztésben is kihasználhatók. Megjegyzés : Az Országos Tervhivatal elnöke a szakmérnökképzés tárgyi feltételeinek biztosításával kapcsolatban egyetemi laboratóriumok létesítése helyett - a képzés speciális jellegére is tekintettel - a gyakorlatoknak a legfejlettebb üzemekben és kutatóintézetekben való megszervezését látja helyesebbnek. Véleményem szerint egyes esetekben célszerűbb egyetemi laboratórium létesítése. A vidéki egyetemeken folyó képzésben a gyakorlatot az egyetem székhelyén kell megszervezni és előfordulhat, hogy ott nincs alkalmas üzem. A kutatóintézetek sem vehetők mindig számításba, mert vannak olyan szakterületek, amelyekre ma még megfelelő kutatóintézet nincs. A jegyzetek kiadása a szakmérnökképzés hatásosságának egyik fontos feltétele. Rendszeres ismétlődéssel szervezett tanfolyamok esetén a jegyzetek elkészítése jobban megoldható lerne. A csak egyszer megrendezett tanfolyamok jegyzetéből igen kevés példányra van szükség,^ami mind a szerző, mind a sokszorosító részére rossz kihasználást jelent. Ilyen esetekben a jegyzetek kiadásától esetleg teljesen el lehet tekinteni. A tapasztalatok szerint & szakmémökképzésben az óradijak ós a jegyzetirási dijak egymáshoz viszonyított aránya nem ösztönöz a jegyzetek Írására. A magas színvonalú jegyzet megírása olyan munkát, felkészültséget és elfoglaltságot igényel, mint egy szakkönyv megírása, különbség csak a sokszorosítás technikájában van. A jegyzetek szerzői dija azonban a szerzői dijakat általában szabályozó 3/1958,/VI.14,/MM.sz. rendelettel a tudományos müvekre megállapított szerzői dij alsó határán van rögzítve. Az ösztönzés érdekében helyes lenne a szakmémökképzés óradijait és gyakorlatvezetői dijait csökkenteni, a jegyzetirói dijakat^pedig a hivatkozott rendelettel összhangban felemelni. A költségeknél a teljes kiegyenlítésre kell törekedni. MNL OL XIX-A-83-b
