MNL-OL-XIX-A-83-b 3431-3492/1963

3444/1963. A mezőgazdasági lakosság egészségügyi ellátása

- 3 mális kihasználásával fejlesztettük a szakorvosi óraszámokat és azokon a helyeken, ahol lakást lehetett biztosítani emeltük az orvosi körzetek számát. S határozatot megelőző évben /1959 / és az azt követő években tett intézkedések következtében 5,3 %-kal nőtt az orvosi körzetek száma a községekben, s 42 /-kai emelkedett a vidéki szakrendelői szakorvosi napi munkaórák száma.

A községi orvosi körzetek száma 1959 óta 1.824-ről 1962 év végéig 1.921-re, tehát 97-tel emelkedett. Községekben az egy körzeti orvosra jutó lakosság átlagos száma ugyanezen időszak alatt 3.223-ról 3.060-ra csökkent. További feladat, hogy a fenti kielégítő átlagszám által takart kedvezőtlen nagyságú körzetek is megkisebbithetők'legyenek. A második ötéves terv végére el kell érnünk, hogy 4.000 - 4.200 főnél nagyobb létszámú körzetek ne legyenek. Ezek ma még az összes vidéki köi’zetek 6,9 %-át teszik ki.

A mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás elterjedése felvetette - az ipari üzemekéhez hasonlóan - az üzemi orvosi ellátás megszervezését. Eddig 49 helyen működik üzemi orvos az ország állami gazdaságaiban. A legcélszerűbb szervezési formának a mező- gazdasági üzemi - körzeti szolgálat megszervezése látszik, melynél ugyanaz az orvos látja el a körzeti és az üzemi feladatokat. Ez az új körzetek szervezése során valósulhat fokozatosan meg.

A falusi orvosok élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében tett intézkedések eredményesek voltak. Nagy segítséget adnak a körzeti ápolónők és orvosirnokok, akik a gyógyitó tevékenységben

MNL OL XIX-A-83-b