MNL-OL-XIX-A-83-b 3151-3200/1960
3177/1960. A magyar-jugoszláv jogsegélyszerződés megerősítéséről
- 3 egyezmény alapján felbontják. Az ilyen Ítéleteket azonban mi nem ismerjük el, mert álláspontunk szerint magyar disszidensek nem tekinthetők a genfi egyezmény alá eső menekülteknek. Ilyképpen tehát a jugoszláv javaslat elfogadása elvi álláspontunk feladását jelentette volna. 7. A szerződés V, fejezete lehetővé teszi a szerződés hatályba lépése után polgári és kereskedelmi ügyekben hozott jogerős birói határozatok, valamint választottbirósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását. Ezzel kapcsolatban rámutatok arra, hogy Magyarország és Jugoszlávia között függőben volt pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában 1956. május 29-én kötött egyezmény 1. cikke értelmében a Szerződő Felek - egyes kivételektől eltekintve - mind a maguk, mind jogi személyeik és állampolgáraik nevében kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintik mindazokat a pénzfizetésre, áruszállításra és egyéb szolgáltatásra vonatkozó jogokat, követeléseket és igényeket, amelyek a másik Szerződő Féllel, annak jogi személyeivel, valamint állampolgáraival szemben 1955. január 1. napja előtt bármilyen jogcímen keletkeztek. Erre figyelemmel a jogsegélyszerződés 96. cikke kimondja, hogy e szerződés nem érinti az említett pénzügyi és gazdasági egyezmény rendelkezéseit. Ez tehát azt jelenti, hogy a pénzügyi és gazdasági egyezmény 1. cikke értelmében kiegyenlítettnek tekintett jogokkal, követelésekkel és igényekkel kapcsolatban hozott ítéletek kölcsönös végrehajtásának nincsen helye. 8. A szerződés harmadik része a bűnügyi jogsegélyt és a kiadatást szabályozza. A tárgyalások során a legnagyobb vita a 77. cikkel kapcsolatban alakult ki. A vita akörül forgott, hogy míJLyen cselekményeket kell politikai bűncselekményeknek tekinteni, amelyek miatt kiadatásnak nincs helye. A jugoszláv küldöttség hosszas vita után elfogadta azt a magyar javaslatot, hogy nem áll fenn kiadatási kötelezettség az olyan cselekmények tekintetében, amelyeket MNL OL XIX-A-83-b
