MNL-OL-XIX-A-83-b 3456-3511/1957

3500/1957. Duna-Száva-Adria Vasúttársaság ügyében tartandó tárgyalásokra való felhatalmazás

- 3 ­meghívást elfogadtuk, a közbejött magyarországi ellenforradalmi események folytán azonban a konferencia megtartására nem került sor. A folyó évben az olasz kormány újból javaslatot tett a béke- szerződésekben előirányzott nemzetközi konferencia megtartásának időpontjára nézve. Ez elől ismételten kitértünk. Legutóbb október 28-ra kivánt volna konferenciát összehívni Rómába. Ez alkalommal ellenjavaslattal léptünk fel és meghívtuk az adósállamokat Buda­pestre, a teljes konferenciát megelőző előzetes adósértekozletro. Többszöri jegyzékváltás után az olasz kormány a november 11-ro szóló javaslatot elfogadta és késznek nyilatkozott arra, hogy előzetes adósértekezleten vegyen részt az adósáliamokat közösen érdeklő problémák megvitatása és tisztázása, továbbá a 'békeszer­ződésekben előirányzott nemzetközi konferencia megkezdésének idő­pontjában való megállapodás céljából. Nincs még megegyezés atekin- tetben, hogy az előzetes adósértekezlet hol tartassák. Olasz rész­ről változatlanul Rómát javasolják. Megjegyzendő, hogy a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság kötvény­hitelezői Párizsban működő bizottságának a francia kormány is ál­landó támogatást adott az adós államokkal szemben. Ennek eredménye az, hogy az államok mindegyike eszközölt kisebb-nagyobb fizetése­ket a bizottság által képviselt hitelezők•javára. 1948-tól kezdve gyárország is utalt át változó összegeket a jogfenntartás mel­lett zárolt számlára úgy, hogy a hitelezők részére ezekből kifi­zetés a kölcsönök ügyének végleges rendezéséig nem eszközölhető. Az eddigi fizetések összege cca 140 millió francia frank. Ez az összeg a francia frank folyó év augusztusában bekövetkezett deval­válása után, a fennálló árfolyamgarancia alapján, 20 fc-kai megnö­veltetett. /Összesen 168 millió frs = 4.7 millió devizaforint./ 1956-ban Rómában volt egy nélkülünk tartott, kétnapos konfe­rencia. Ezen a hitelezők egy memorandumot terjesztettek elő, amely­ben álláspontjuk lényegét foglalták össze. Ez abban áll, hogy vé­leményük szerint a Srioniban kötött egyezmény semmissé nyilvánítá­sa következtében a Római Megegyezést úgy kell tekinteni, mint ami változatlanul hatályban volt és van, annak feltételeiben módosítá­sokat csak а II. világháború folytan előállott területi változások alapjain kell eszközölni. A konferencia munkáját főleg arra kíván­ják korlátozni, hogy a hátralékok összeállításával összefüggő és a Srioniban kötött megállapodás ideiglenes alkalmazásából előállott MNL OL XIX-A-83-b

Next

/
Thumbnails
Contents