MNL-OL-XIX-A-83-b 3456-3511/1957
3459/1957. Egyes bér, munkaerő és szociálpolitikai kérdésekről
i- б ~ Szakoktatás szempontjából a wiinisztárium megalakulásakor igen nehéz helyzetben volt. Az ellenforradalmi események okozta tanulmányiidő kióeásen túlmenően biztosítani kellett a szakoktatás za- ^ vartalan viteléhez szükséges dologi feltételeket. /Énergia, nyersanyag, szállítás, stb./ Ezeket a feladatokat sikerült úgy megöl- - dani, hogy az oktatási intézmények közül viszonylag a legcsekélyebb kiesés az iparitanulódntézetéknál volt tapasztalható. A tanévet záró szakmunkás vizsgák eredményei a nehézségek ellenére biztatóak voltak, és azok befejeztével összesen 6.846 fő ifjú szakmunkást adtunk az iparnak. Ebben az évben kerültek ki először iparitanuló képzési rendszerünkből műszaki /érettségizett/ tanulók, valamint a 3 éves képzésre felvett fiatalok. A szakmunkás vizsgákon a korábbinál nagyobb követelményeket állítottunk a fiatalok elé ás az általános tapasztalat az, hogy az idén kibocsátott ifjú szakmunkások szakmai felkészültsége magasabb, mint a korábbi esztendőkben kibocsátottaké. Ennek legjobb bizonyitéka, hogy bár a kötelező szakmai gyakorlatot megszüntettük, a vállalatok az eredményesen vizsgázott fiatalokat szakmunkásként alkalmazták, elhelyezésükkel kapcsolatban probléma nem volt. A Mü.M* az ipar különböző oldalairól felmerült kívánságoknak megfelelően mindent megtett annak érdekében, hogy a szakoktatást és a szakoktatásban érdekelt üzemeket egymáshoz minél közelebb hozza. Ennek megfelelően megszüntettük a központilag diktált beiskolázási tervezést, és a szaktárcákkal egyetértésben olyan beiskolázási utasítást adtunk ki, amelynek értelmében az iparitanuló intézetekbe az általuk kivánt számban a vállalatok küldik a--tanulókat, Ez a rendszer általában megelégedést keltett, bár kétségtelen, hogy alkalmazása során mutatkoztak még bizonyos nehézségek. A vállalatok egy része, - főleg bányaipari vállalatok - aránylag magas beiskolázási igénnyel léptek fel, ugyanakkor fiatalokat tanulóul való felvételre ajánlani nem tudtak. Az igény kielégítése azután az intézeteknek a toborzási munkába történő bekapcsolásával történt meg, Mü.M. rendszerű ipartanuló képzésre az 1957-53-as tanévre a vállalatok által bejelentett igények összesítése alapián 16,146 ipari tanuló beiskolázását terveztük. A terv főleg vas- és faipari vonalon lényegesen túlhaladta az előző évi terv- és tényszámokat. Mig 1956-b an kereken 8.000 főt vettünk fel vas- és fémipari szakmákra, addig 1957-ben 12,ol9 fő felvételét terveztük, tehát 5o /-kai többet, mint előző évben. A tervtől az eddig beérkezett adatok szerint kereken 1.5oo fővel maradtunk le. A lemaradás Budapesten, mintegy 800, vidéken mintegy 7oo fő. A lemaradás döntően esztergályos, lakatos, vasipari fényező- mázoló- öntő, kovács és asztalos szakmákban történt . A vidéki lemaradás többsége - több, mint 5oo fő - a bányaiparra esik, a töobi melegüzemi szakmákból adódik. A nagyarányú budapesti lemaradást véleményünk szerint az okozza hogy a felvételi lehetőség fiuk tekintetében meghaladta a fiatalok számát, továbá, hogy a helyiipar ás magánkisipar jobban vonzza a fiatalokat, mert ezidőszerint a kisiparosok jobban keresnek,mint % 4 ♦ I .. :Г. MNL OL XIX-A-83-b
