MNL-OL-XIX-A-83-b 4261-4285/1955
4268/1955. Az Építésügyi Minisztérium 1954. évi gazdálkodásáról
-8Valamennyi iparág gazdálkodását károsan befolyásolták a szénellátás terén jelentkező ismétlődő nehézségek, a szén ciinó'ségének romlása /fütő értéke 6 $-kal csökkent/ a vállalatok hibájából bekövetkezett magas selejteződés, a gyártott termékek minőségének meg nem felelő volta, a raktározási hiányok, a béralapgazdálkodásban tapasztalható liberalizmus /különösen a téglaiparban/, a gépkihasználás csökkenése /tégla- és cserép-préseknél/ stb. A téglaipar gazdálkodását döntően az anyag- és bérköltségek tullépé- se, valamint a rendkivül magas kamatterhek befolyásolták. Hozzávetőlegesen 2o.2 millió forintra tehetőkazok a költségek, amelyek felmerültek terven felül /bányalefedések költségei, szén minőségromlása, kalória felhasználás emelkedése az időjárástól függően, évközben végrehajtott bérrendezés/. Rendkivül magas volt az év folyamán a munkaerővándorlás /átlagos állományi muhkáslétszám I4.000, kilépések 21.ooo/. A tégla minőség csökkenése 4.8 millió Ft veszteséget eredményezett. Mindezek következtében a tégla önköltsége a múlt év folyamán 15 $-kal emelkedetti A cement ipar eredménye 1953-hoz képest javult a nagyszilárdságú cementfajták fokozottabb termelése folytán. Az önköltség indexe /l953 = loo/ a II. és III. negyedévben 97.4, illetőleg 94.7 volt, mig az I. és IV. negyedévben - ezekben az időszakokban a cementipar elegendő szenet nem kapott - 127.1 , illetőleg lo3.4 Ezek a számadatok azt bizonyítják, hogy a cementipar önköltséggazdálkodása megfelelő, ha részükre a legfontosabb termelési feltételeket a népgazdaság biztosítja. A kő- és kavicsbányászat termelése 35.6 $-kal volt alacsonyabb az előző évinél, a szükséglet csökkenése, továbbá az ismétlődően elrendelt szállítási korlátozások és a nagyfokú munkaerőhiány miatt. Veszteségének legnagyobb része az anyag- és bérköltség túllépésből, a termelőberendezések nem kellő kihasználásából és a rendkivül magas összeget kitevő elkülönített költségekből adódik. A vagonkorlátozások miatt, a depó felszedés költsége 1.7 millió Pt többletköltséget okozott, További 6.7 millió Pt veszteséget eredményeztek különböző egyéb olyan okok, amelyek a korábbi évben nem merültek fel /poros-zúzalék átminősítése, bér- és normarendezés, kisvasutak átadása/. Néhány bevezetett műszaki intézkedés /nagylyuku robbantás alkalmazása, helytelenül szervezett szállítás/ az iparági vezetés hibájából önköltségemelkedést idézett elő. A finomkerámia és csiszolókoronggyártástérintette legerősebben a termelési feladatok megváltoztatása. A korábban jelentős arányt képviselő nagyfeszültségű szigetelők és a nehézipar részére gyártott csiszoló- korongok termelését nagymértékben csökkenteni kellett és igy egyes üzemeknél a kapacitás csak kevéssé volt kihasználható, /pl.: a műszerész csiszolókoron- termelése az 1953. évinek 46.2 $-ára csökkent/. Egyidejűleg a fogyasztási célokat szolgáló gyártmányok pl.: háztartási porcelán termelése 52.7 $-kal nőtt. Az eltolódás mindkét irányban önköltségemelkedéssel járt. Az ipari oélu termékeknél a kapacitás ki nem használásából származó állandó költségemelkedés miatt, a fogyasztási cikkeknél pedig, mert a többtermelés biztosításához megfelelő berendezéssel és szakmunkással nem rendelkeztek. Együttesen kb. 5.9 millió Pt-ot tettek ki a szén és áramkorlátozások következtében előálló különböző veszteségek. JM MNL OL XIX-A-83-b
