Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Falragaszok, hirdetmények 1923

K_1971.1074.1.7

1

V

1923. március 19.

v

Az általános kereseti adó

kivetése céljára szolgáló bevallások beadása

; • __ ■ '

A m. kir. pénzügyminisztériumnak 1923. évi március hó 17-én kelt 5.800 számú körrendeleté értelmében az általános kereseti adóról szóló 1922. évi XXIII. t.-c. 23. §-a alapján az általános kereseti adó kivetése céljára szolgáló bevallásokat 1923. március hó 21-től április hó 20-ig terjedő időben be kell adni

I.

Bevallást kell beadni a következő jövedelemforrásokról:

1. az ország területén akár belföldi, akár külföldi egyén által önállóan folytatott ipari és kereskedelmi üzletről;

2. az ország területén akár belföldi, akár külföldi egyén által folytatott bányamívelésről;

3. az ország területén akár belföldi, akár külföldi egyén által folytatott bárminő szellemi foglalkozásról, ha ak szolgálati viszonnyal nem kapcsolatos;

4. az ország területén akár belföldi, akár külföldi egyén által folytatott bármilyen más haszonhajtó foglalkozásról, amely az I—3. pontok alatt említett foglalkozások közé nem sorozható;

5. az ország területéről származó járadékokról, tekintet nélkül arra, hogy azokat belföldön vagy külföldön lakó egyének élvezik-e. A külföldről származó járadékokról csak abban az esetben kell bevallást adni, ha azokat az ország területén lakó egyén élvezi;

6. bevallást kell adni a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállóit szerzői jogért (I92I:LXIV. t.-c.) fizetett díjakról;

7. bevallást kell adni mindazokról a járadékszerü visszatérő szolgáltatásokról, amelyeknek teljesítése törvényen, bírói ítéleten, vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen alapül;

8. bevallást kell adni a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamüvek és egyéb — föld- vagy házadó alá nem tartozó — tárgyak vagy jogok használatáért járó haszonbérekről, vagy más szolgáltatásokról, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatásokról, termelési jutalékokról, valamint általában a szolgalmakért járó haszonvételekről;

9. be kell vallani azt a jövedelmet, amely az örökbérből, az 1896:XXV. t.-cikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányból (idézett törvénycikk 6. §-a), illetve megváltás esetében a váltságtőke kamatából és az efféle — földadó alá nem eső — haszon- vételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső részéből származik;

10. be kell vallani azt a jövedelmet, amely a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1820:XXXVI. t.-c. 61. §-a alapján alkotott járadéktelkek után fizetett járadékokból származik;

11. bevallást kell adni a külföldi munkaadóktól élvezett szolgálati illetményről vagy munkabérről abban az esetben, ha azt nem valamely itteni pénztár, illetve a külföldi munkaadónak itteni állandó megbízottja fizeti ki.

12. bevallást kell adni a bútorozott szobák bérbeadásából származó jövedelemről, tekintet nélkül a bérbeadott szobák számára.

A fentebb I—12. pontok alatt felsorolt jövedelmekről bevallást kötelesek beadni azok a természetes személyek, akik ezt a jövedelmet nem mint valamely kereskedelmi társaságnak vagy alkalmi egyesülésnek a tagjai élvezik, továbbá bevallást kötelesek beadni a jogi személyek is. Nem kötelesek azonban bevallást beadni a társulat adó alá tartozó kereskedelmi társaságok és alkalmi egyesülések, valamint az államnak, a törvényhatóságoknak és a községeknek (városoknak) a magángazdaság körébe tartozó és ugyancsak társulati adó alá eső vállalatai.

Kereskedelmi társaságok ezek: a közkereseti, a betéti és részvénytársaságok, a szövetkezetek, a részvényekre alakult betéti társaságok, végül a korlátolt felelősségű társaságok. * '

II.

A bevallásnak a következő adatokat kell tartalmaznia!

1. Az ipari, kereskedelmi, szellemi, bányászati és bármilyen más haszonhajtó foglalkozásból az 1922. évben tényleg elért tiszta nyereséget, a tényleg elért nyersbevételt és a vállalattal vagy foglalkozással járó kiadásokat elkülönítve kell bevallani. Hangsúlyozni kell, hogy mindenkor a valóságos üzleti nyereséget kell bevallani, azt a valóságos üzleti nyereséget, amely az adózó által vezetett rendes üzleti könyvek, illetve a végrehajtási utasítás 85—96. §-ai alapján vezetendő könyvek szerint mutatkozik. Nem szabad tehát sem a tiszta nyereséget, sem a nyers jövedelmet, sem a kiadásokat becsléssel megállapítani és ezt bevallani. Ezt csakis azoknak az adózóknak van joga megtenni, akik a végrehajtási utasítás 99. §-a szerint nem kötelesek könyveket vezetni, vagy akiket a pénzügyigazgatóság fölmentett a könyvvezetés kötelessége alól.

2. Be kell vallani a fentebb 5—12. pontok alatt említett forrásokból származó bevételeket.

A bevallást az erre a célra szolgáló és a községi elüljáróságnál, városokban a városi adóhivatalnál, Budapesten a kerületi elüljáróság adószámviteli osztályánál, az előállítási költség (8 korona) megtérítése ellenében beszerezhető hivatalos nyomtatványon kell kiállítani. Az előállítási költség a nyomtatványon van feltüntetve.

A bevallás alaki és tartalmi kellékeire nézve elegendő útbaigazítást nyújt a hivatalos nyomtatvány szövege. Minden adózó köteles a nyomtatványnak reá vonatkozó részét pontosan kitölteni, azután a bevallást keltezni és aláírni. Az aláírás elengedhetetlen kelléke a bevallásnak.

Az adózó a bevallásához mellékelheti — esetleg boríték alatt is — üzletének nyereség-veszteség számláját. A boríték külső részén meg kell jegyezni annak tartalmát. Az ilyen borítékot csak a pénzügyigazgatóság bonthatja fel.

III.

A bevallás beadásának helye.

A bevallást abban a községben vagy városban, Budapesten pedig abban a közigazgatási kerületben kell beadni, amelyben az adózó a helyhez kötött foglalkozást folytatja. Helyhez kötött foglalkozás az, amely üzleti teleppel kapcsolatos. Ilyen telep pl. az üzlethelyiség, a raktár, a műhely, az elárusító iroda, az ügyvédi iroda, az orvosi rendelő stb. A helyhez nem kötött foglalkozásról ott kell a bevallást beadni, ahol az adózó állandóan lakik, ha pedig több állandó lakhelye van, akkor ott kell azt beadni, ahol a jövedelemadóra vonatkozó bevallás beadandó.

A bányavállalkozó abban a községben (városban) köteles a bevallását beadni, amelyben a bányavállalat vagy üzem van. Ha a bányaösszlet több község területén fekszik, akkor az összjövedelemről abban a községben kell a bevallást beadni, amelyben a bányamű külszinberendezésének főrésze fekszik.

Az építési és közlekedési vállalatról a központi iroda helyén, ilyennek hiányában pedig a vállalkozó lakóhelyén kell a bevallást beadói.

A beváltásra kötéléivé ven:

1. Nem önjogú, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli;

2. bányavállalatnál a bánya művelője;

3. minden más esetben az a személy, akit a jövedelem megillet;

4. a csőd tartama alatt keletkezett jövedelemre nézve a csődtömeggondnok.

Nem kell bevallani a szolgálati vagy munkabérviszonyból származó jövedelmeket abban az esetben, ha az illetményeket az ország területén levő pénztár vagy itteni munkaadó, illetve a külföldi ’munkaadónak itteni képviselősége, telepe vagy állandó megbízottja fizeti ki és így az általános kereseti adót a munkaadó az illetményekből levonja és a község (város) pénztárába befizeti.

IV.

Az ügynöki dijak kimutatása.

Minden biztosítási intézet és minden más vállalat vagy vállalkozó április hónap végéig köteles a székhelyére nézve illetékes pénzügyigazgatóságnak kimutatni azokat az ügynöki díjakat, amelyeket a megelőző évben a nála szolgálati viszonyban nem álló ügynököknek kifizetett. A kimutatásnak tartalmaznia kell az ügynök nevét, lakóhelyének pontos megjelölését (községet, utcát, házszámot) és a kifizetett vagy jóváírt ügynöki díj összegét

V.

Büntető rendelkezések.

Aki a bevallását az előírt határidőben, vagyis április hó 20-ig nem adja be, vagy a bevallásából adóköteles foglalkozást, illetve jövedelmet kihagy, az a be nem vallott haszonhajtó foglalkozás, illetve jövedelem után a kivetés során megállapított adónak 25%-át, ha pedig a hozzá intézett külön felhívásnak sem felel meg, akkor az elsőfokúlag megállapított kereseti adónak 50()/o-át fizeti bírság fejében. Ezt a bírságot a község (város) — a pénzügyigazgatóság által a lajstromban erre vonatkozólag feltüntetett adatok alapján — a kereseti adóval egyszerre állapítja meg és a kivetési lajstromba is bevezeti. Ha azonban az adózó az elsőfokú kivetésig igazolja, hogy a bevallást vétlen mulasztásból nem adhatta be, vagy a hozzá intézett külön felhívásnak ugyancsak ebből az okból nem felelhetett meg, akkor a bírság kivetése mellőzendő.

Adócsalást követ el és az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról) szóló 1920: XXXII. t.-c. rendelkezései alá esik a bevallás adására kötelezett fél abban az esetben, ha az általános kereseti adóra vonatkozó bevallásban vagy illetékes helyről hozzá intézet kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, amely az adó megrövidítésére alkalmas, illetve adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat, végül, ha az adókivetés alapjául szolgáló könyvekbe hamis adatokat vezet be.

Ugyancsak adócsalást követ el az a munkaadó, aki az alkalmazottainak kifizetett illetményekről készített illetményjegyzékbe tudva valótlan adatokat állít be, amelyek az adó megrövidítésére alkalmasak vagy az illetményjegyzékből az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatokat kihagy vagy az alkalmazottaktól levont kereseti adót nem szolgáltatja be.

Adócsalást követ el az a munkaadó is, aki az alkalmazottak után járó kereseti adónak átalányösszegben való megállapítása céljából szükséges adatokat az adó megrövidítésére irányuló szándékkal hamisan jelenti be.

Az adócsalás miatt az 1920:XXXII. t.-c. alapján kiszabható szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett kereseti adó háromszosától tízszereséig terjedhet

9 fővárosi m. hír. Qdóf Blíígyelő

Budapest székesfőváros

HÁZINYOMDÁJA. - 1923. V