Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István fejedelem

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Húsvét idején körmeneteket tartottak. Ezek nagyobb szabásúak voltak, fél­napig is eljártak, és az erdőből virágzó ágakkal felékesítve tértek haza. Ilyen körmeneteken vettek részt a tanulók Virágvasárnap előtt való délután. Korán felkeltek, misét hallgattak, utána kimentek az erdőbe, és csak 12 óra után tértek vissza. A magukkal hozott virágzó ágakkal az oltárokat díszítették fel. Húsvét­­kor a nép Kolozsváron kora reggel elindult, Bács faluig ment, és útközben min­denütt a régi mód szerint az Űr feltámadásáról szóló éneket énekelte. Szentbe­szédre és misére visszajött a városba. Rendszerint az ünnepnapokkal és vasárnapokkal kapcsolták össze a hívek gyónását, a kisdedek keresztelését, e napokon történtek az áttérések és házas­ságkötések is. A gyónók és áldozok számáról időnkint hivatalos jelentések szá­molnak be. A gyónók száma rendesen nagyobb, mint az áldozóké. 1580 Hús­vét táján Kolozsmonostoron 207 áldozott, köztük tanulók is, Kolozsváron 129, Bácson 157, Jegenyén 72. 1581-ben Székelyföldön a missziót tartó pap nem tudott olyan korán felkelni, hogy gyónó ne lett volna. Vásárhelyen, mondják, 3000 gyónó is volna, ha pap lenne. 1581-ben az előző év Karácsonyától ez év Húsvétjáig Kolozsváron és vidékén körülbelül 1000 ember gyónt és áldozott. Gyulafehérváron 100 gyónás volt. 1585-ben a déli részekben mintegy 1000 em­ber áldozott, a székely missziók alkalmával mintegy 1500. A magyar paphiány miatt kénytelenek voltak közben tolmácsot is alkalmazni. így 1586-ban egy fel­szentelés előtt álló papot használtak fel e célra, máskor egy szabó fráter segítsé­gével kellett a gyónást meghallgatni. A megkeresztelkedők és áttérők számát is feljegyezték. Feljegyzésük azon­ban hiányos és nem is mond mindig határozott számot. Kolozsváron bejövete­lüktől számítva 2 év alatt 400-an tértek vissza, Kolozsmonostorhoz 500 család tartozott, ezek nagyobb része áttért, de visszatérésüket a jezsuiták nem akadá­lyozták meg. Nagyváradon körülbelül 1000 ember tért vissza, de közülük sok a hódoltság területére esett. Ide számítható a felnőtt, de meg nem kereszteltek belépése is. Alig volt ünnepnap, hogy hat-hét gyermeket meg nem kereszteltek volna, köztük 8-10 éveseket is. Protestáns szülők maguk is hozták meg nem ke­resztelt gyermekeiket keresztelés végett. 1584-ben 200-nál több keresztelkedett meg, a székelyek közül mintegy 100, akik 10-16-20 évesek voltak. Nagy volt a keresztelkedők száma Gyula, Temesvár vidékén is. Ez utóbbi vidéken olyan 72

Next

/
Thumbnails
Contents