Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Báthory István fejedelem
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL a mai középiskola két felsőosztályát pótolta, így tehát a középiskola a mai öszszetételében nagyjában az akkori filozófiai képzést is megadja. A tanításban a végső cél a teológiai tanuláshoz szükséges ismeretek megszerzése volt. A tanulók iskolai nevelésének elősegítői jórészt a nevelőintézetek, diákotthonok voltak. A kisebb tanulók részére konviktust szerveztek. Tagjainak száma 1585-ben 80 volt. Eleinte vegyes összetételű, amennyiben a rektor néhány kézművest is felvett, akik írás-olvasás tanulása végett jöttek az intézetbe. Itt tehát szegény-gazdag együtt lakott, tanítóikkal közösen étkeztek. Temetésekkor énekeltek, házi teendőket is végeztek. E foglalkozások utóbb a szegény diákokra hárultak. A tanulók egy részének szegénysége okozhatta, hogy a konviktust csakhamar kettéválasztották, a következő évben a szegény tanulók konviktusáról olvashatunk. A nagyobb tanulók az ún. szemináriumban nyertek elhelyezést. Báthory István ez intézet alapítását a jezsuiták beköltözése után azonnal tervbe vette. Főleg a szegények számára akarta felállítani, ezzel is kimutatván emberszerető érzését, amely intézkedéseit általában áthatotta. XIII. Gergely pápa, amint más országokban is tette, a szeminárium tervét azonnal felkarolta, annak segélyezésére 15 éven át évi 1200 tallért ígért. Báthory István ugyanekkora összeget, évi 1000 aranyat ajánlott fel a szegény tanulók eltartására. A fejedelem eszében eleinte két szeminárium felállításának gondolata forgott: külön a nemeseknek és külön a nem nemeseknek. Alapítólevele szerint azonban a szeminárium nemesek, nem nemesek részére egyaránt szolgált. De az összeg, amelyet rendelt, csak a szegények eltartására volt fordítható A Possevino által szerkesztett szabályzat szerint ugyanis a gazdagok, ha erényesebb élet után vágyva bekívánkoztak, fizetni tartoztak. Csak abban az ellátásban részesültek, mint a többiek. A szeminárium — az alapítólevél ezt az elnevezést használja — eszerint elsősorban a szegény ifjak számára készült otthon lett, és e jellegét utóbb is megőrizte. A nagyobb diákok elhelyezése volt a cél, tagjainak száma 1585-ben 50 volt, a tagoknak legalább 15 éveseknek kellett lenniök. A szeminárium első évben bérelt házban volt elhelyezve. Possevino -, akit a király az ügy elintézésére Erdélybe küldött - a kolozsvári városi tanáccsal történt sok tanácskozás után kivitte, hogy a város 1000 forintért házat vett, amelyet szeminárium céljára egy évre bérbe adott. A ház azonban roskadozó, földes volt. Benne a diákokat a megbetegedés veszélye fenyegette. Kicsiny is volt, 20 61
