Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Márki Sándor

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

azért senki sem maradt az ő szemináriumában tétlen. Akik szakdolgozatukat, vagy doktori értekezésüket készítették, azokra különös gondja volt, munkájukat figyelte, olvasta, javítgatta. Kikerült hallgatóitól tehetségükhöz mért irodalmi munkásságot remélt. A remény megvalósulásának, a tehetség kibontakozásának azonban az élet nem mindig kedvezett. S nem egy tanítványát hozta zavarba a professzornak kérdő, néma tekintete, amellyel összejövetelkor találkozott. Nem volt e tekintetben szemrehányás, s mégis a szelíd figyelmeztetés erejével hatott.

Nem volt szobatudós, a társadalmi életből is mindig kivette a részét. Délutánonkint ugyanazon időben egy órát előbb a New York, utóbb az Európa Kávéházban töltött, ahol elolvasta az összes újság legújabb számát. A törzsasztalnál a közélet és a tudomány ismert nagyságai vették körül. Híresek voltak névnapjai, a Sándor-napok, ahol tisztelői között az egyetemi hallgatók küldöttsége és régi tanítványai is ott voltak. Nem volt nekik újság az ottlétei, mert Márki Sándor hallgatóit ebédre rendszeresen meghívta. Ha az egyetemről kikerült tanítványa a városba vetődött, nem távozott anélkül, hogy őt fel ne kereste volna. Márki ott volt mindenütt, ahol művészetről, tudományról volt szó. Felolvasásokról, előadásokról el nem maradhatott. A város közgyűlési termében ünnepélyes alkalmakkor nem egyszer beszédet tartott; ő volt az állandóan felkért ünnepi szónok. Mint a középiskolai tanárok helyi körének elnöke, az évet mindig formás bevezetővel nyitotta meg. Szinte bámulatos, hogy elfoglaltsága mellett hogyan tudott olyan sokat írni. Ezt csak következetesen folytatott munkával érte el. Napi hat-hét órát íróasztalánál töltött.

Annyi nemes fáradozás nem maradhatott elismerés nélkül. Tizennégy éves korától számított negyven éves irodalmi pályájakor tanítványai, a társadalom szeretete munkájában őt megállította és melegen ünnepelte. Amikor meg egyetemes történelmi ismereteit vaskos kötetekben közzétette, akkor a jó barátok, tisztelők szűkebb körben, családias ünneplésben részesítették. A szerény tudós nem talált mentséget, szelíd megadással meghajlott a megtisztelés előtt.

Az őt környező tisztelet dacára azonban legboldogabb óráit családi körben élte. Mindenki tudja, hogy Márki Sándor unokáinak mennyire örvendett. A három kis fiú mindig körülötte volt, nekik meg volt engedve, hogy munkájában zavarják. Ilyenkor a nagyapa mesésen szép történeteket beszélt nekik. Iskolai életük apró-cseprő bajait velük együtt élte át.

462