Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Szabó Károly mint történetíró. Születésének századik évfordulójára

„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK"

József gróf maguk köré gyűjtötték mindazokat, akikben a nemzeti szellem ápolására írói készség, tetterő lakozott. A piarista Vass József, Kriza János, Régeni István működésének kora ez. Az 1848 után következő elnyomás visszhangjaként „a kebel nyugalmának szelíd angyala az irodalom csendes pályájának körébe” intette az írókat, „hol a lélek szellemi üdülést és megnyugvást talál”. (Vass József).

E kor szelleme fogta el Szabó Károlyt. A magyarországi részekről lelke Erdély felé sóvárgott s Erdély történelmével kezdett foglalkozni. Mikó Imre végül is Erdélybe csalta, hogy őt teljesen az erdélyi történetírás szolgálatába állítsa, Szabó Károly akkor már jó nevet s nagy belső tartalmat hozott magával Erdélybe.

Műveltsége latin és görög biztos tudáson épült fel, ezek mellett németül, olaszul, franciául is jól tudott. Fordított Thuküdidészből, Hérodotoszból, továbbá Szophoklészből, Euripidészből Teleki Józsefnek a Hunyadiak kora sajtó alá rendezésében segédkezett. A magyar őstörténelem tanulmányozásába mélyedve, lefordította Priszkosz szónok feljegyzéseit, Bölcs Leó és Konstantin művét, Béla király névtelen jegyzőjének munkáját. E fordításait később aztán Rogerius, Spalatói Tamás, Kézai - lefordítása követte. Több kisebb-nagyobb értekezést írt (Étel-laka, Bolgár-magyar háború, A hét magyar nemzetség, Erdély a vezérek korában, Az 1533-iki székely krónika stb.).

Nagykőrösről 1860-ban jött Erdélybe, ahol Arany Jánossal, Szilágyi Sándorral együtt tanárkodva nemes elhatározásokat érlelt meg lelkében, amelyek végigkísérték egész életében. Azzal a kitűzött céllal indult Erdélybe, hogy életét a székelyek történetének megírására szenteli. Mint az Erdélyi Nemzeti Múzeum könyvtárosa, utóbb egyetemi tanár is e célt mindig szeme előtt tartotta s csak halála akadályozta meg abban, hogy terve egészen sikerüljön.

Munkájában az késleltette, hogy csakhamar észrevette, hogy a kérdés megoldásához nincs együtt a megkívánt történelmi anyag. A magyar történetírás ez időkben tért át a kritikai alapra, amikor sok kedves hagyománnyal szakítva, biztos ismeretekre akart építeni. A nemzet leikéhez nőtt mondák varázsa azonban nagynevű történetírókat is lenyűgözött, s azok hatása alól nem tudták magukat kivonni. Ezek közé tartozott Szabó Károly is. Az oknyomozó, biztos forrásokra támaszkodó irányzat lelkes úttörője volt, sőt egyes kérdésekben emiatt az irodalmi harcok középpontjába is került. S mégis rajongva csüngött a néphiten, 456